Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
328 CSÁKÓ JUDIT véljük, hogy az uralkodók hibás rendje valamiféle királylistára lenne visszavezethető, ám az ezen szereplő feljegyzések még ahhoz sem lehettek elégségesek, hogy a szerző megfelelő genealógiát rajzoljon. Ennek alapján arra gondolhatunk, hogy a Magyar-lengyel Krónika szerzője szóban kaphatott tájékoztatást a magyar történelemről, amelyről ennek következtében csupán bizonyos morzsák jutottak el hozzá. Részben azért, mert célja egy lengyel elemekkel színezett magyar história elkészítése volt, részben pedig azért, mert informátora közléseire nem tudott már pontosan visszaemlékezni, egy meglehetősen furcsa, inkább irodalminak tekinthető alkotás jött létre - talán ez is volt a lejegyző eredeti szándéka.156 Közvetett módon azonban mégiscsak kapcsolódhat szövegünk a magyar elbeszélő hagyományhoz: krónikásunkat minden bizonnyal a hazai gestaszerkesztmény alapján informálták. Hogy ez valóban így történhetett, azt alátámaszthatja az, hogy a kútfő olyan apró momentumról is tudni látszik, mint Aha Sámuel és Abasár kapcsolata. Szent István feleségének negatív vonásokkal megfestett portréja ugyanakkor egyértelműen jelzi, hogy a forrás szerzője nem 11-12. századi szövegek, hanem az 1213 után keletkezett gestaredakció alapján nyerhetett képet a magyar történelemről. * Tárgyalnunk kell egy további kérdést is: vajon milyen forrásokból táplálkozott a Magyar-lengyel Krónikában olvasható Attila-történet?157 A korábbiakban arra mutattunk rá, hogy a mű — az egyes részletek vizsgálata alapján — nem áll filológiai rokonságban a magyar elbeszélő forrásokkal: igaz ez nem csupán a krónika utolsó egységére, de a szöveg elején olvasható fiktív őstörténetre is. Vallhat-e azonban szerkezetében a krónika egy korabeli összefüggő magyar szöveg struktúrájáról? A fentiekben idézett szöveghelyek is illusztrálhatják, hogy kútfőnknek az az egysége, amely István uralkodásának második feléről, illetve a Szent Lászlóig terjedő magyar történetről számol be, a szerzői fantázia termékének tekinthető passzusok ellenére is tükrözi valamelyest a gestaszerkesztmény vonatkozó — egyébként terjedelmesebb — capz/tjaiban elbeszélt históriát. Feltételezhetjük-e ugyanakkor a forrásunkban olvasható Attila-történet alapján, hogy Anonymus és Kézai elbeszélése között, vagyis a 13. század derekán bővült volna a magyarországi hun hagyomány? Nézzük meg először is, milyen elemekből áll össze a Magyar-lengyel Krónikában olvasható őstörténet! Attilát (Aquilát) szerzőnk a) magyar uralkodóként jeleníti meg, és röviden bemutatja b) a király európai harcait: ennek elbeszélésében egy teljes caputot szán a c) Szent Orsolyára és a kölni szüzekre vonatkozó históriának. Ezt követi d) a magyar honfoglalásnak a horvát-szlavón hagyománnyal ötvözött meséje, amely szerint a magyarok nem Árpád, hanem Attila vezetésével érkeznek meg Pannóniába, mégpedig Szlavónia irányából. A 156 A műfaj kérdéséhez vö. Ryszard Grzesik: Die ungarisch-polnische Chronik - ein Blick des ungarischen Hofes auf die eigene Vergangenheit. In: Die Hofgeschichtsschreibung im mittelalterlichen Europa. Hrsg. Von Rudolf Schieffer - Jaroslaw Wenta. Torun 2006. 119-128. 157 A kérdéshez 1. Ryszard Grzesik'. Attyla a Stowianie. Przyczynek do wyobrazenia o kontaktach hunsko - stowianskich w sredniowiecznych zródlach narracyjnych. Roczniki Historyczne 59. (1993) 33-42.; Uö.: European motifs i. m., kül. 48-53.
