Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287

A MAGYAR-LENGYEL KRÓNIKA ÉS A HAZAI ELBESZÉLŐ HAGYOMÁNY 319

Ha ennek megfelelően kívánjuk tehát elhelyezni a Magyar-lengyel Krónikát a hazai történeti irodalomban — egyelőre attól függetlenül, hogy azt valóban rokoníthatjuk-e valamilyen konkrét, a magyar krónikacsaládhoz tartozó szöveggel — a következőket mondhatjuk el: A 13. század derekán vagy azt megelőzően lejegyzett mesés történet szerzőjének rendelkezésre állhatott nem csupán a Riccardus által scripta antiquorumn&k nevezett régi gesta,119 de egy, a zavaros elbeszéléssel nagyjából azonos időben keletkezett átdolgozott magyar történet is: ez bizonyos elemeiben a 12. század végi szövegváltozathoz képest is torzult hagyományt tartalmazhatott. A Magyar-lengyel Krónikában bemutatott Attila-história kapcsán nem hagyhatjuk figyelmen kívül Anonymus 1210 körül íródott regényes művét, amely a magyar krónikásirodalomban először beszélte el hosszabban a pogány magyarság históriáját.120 Vizsgálnunk kell ugyanakkor azt is, hogy hogyan viszonyul az általunk tárgyalt mesés mű a Kézainál lejegyzett huntörténetéhez. Végezetül szólnunk kell a hagiográfiai munkákról is: a Hartvik-legenda mellett — elvileg — a lűfairodalom más termékei is rendelkezésére állhatták a 13. század közepén alkotó krónikaírónak. Ezekkel a szövegekkel kísérelhetünk meg tehát párhuzamokat kimutatni.

*

Dolgozatunkban elsőként a mű három egységének — az Attiláról szóló fejezeteknek, a mesés elemekkel kiegészített István-életrajznak, valamint a szent király halála utáni történetet elbeszélő cápátoknak — bizonyos passzusait tesszük részletesebb elemzés tárgyává, hogy megtudjuk, vallanak-e ezek a részletek a krónikának a magyar elbeszélő hagyományhoz fűződő viszonyáról. (A korábbiakban a szöveget — mivel annak tartalmi elemeit vizsgáltuk —, célszerűbbnek láttuk magyar nyelven idézni, a következőkben azonban latinul közöljük a filológiai vizsgálat tárgyává tett szöveghelyeket.)

I. Mindössze néhány mozzanatot szeretnénk kiemelni a munka első három fejezetében olvasható rendhagyó Attila-történetből:

1. A Magyar-lengyel Krónika prológusában a magyarok keleti eredetéről olvashatunk (ad orientalem regionem Ungarorum):121 Kristó Gyula Riccardus említése alapján úgy vélte, hogy a hazai gesta a 13. századot megelőzően csupán ezt a homályos utalást tartalmazhatta a magyarság származását illetően.122 A krónika ezen megjegyzését azonban korántsem tartjuk elégségesnek ahhoz, hogy bármiféle közvetlen kapcsolatot lássunk a 11-12. századi írott hagyomány és a jelen dolgozatban tárgyalt elbeszélés között.

2. Hóman nyomán Grzesik nagy hangsúlyt fektetett azokra a szövegpárhuzamokra, amelyek a Magyar-lengyel Krónika Szlavónia-leírása, valamint az

119 Relatio fratris Ricardi i. m. 536.

120 Az Attila-hagyomány magyarországi megjelenésével kapcsolatban 1. Kristó Gyula-. Volt-e a magyaroknak ősi hun hagyományuk? In: UőTanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. (Nemzet és Emlékezet) 313-329.

121 ChHP (ed. Karácsonyi) 9., ill. ChHP (ed. Deér) 299.

122 Kristó Gy.: Egy 1235 körüli i. m. 232.