Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korszakban. Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat I/3
28 SIPOS BALAZS ja lett, és ugyanakkor ambivalens-elutasító módon ábrázolta a különféle új női típusokat. Miről is van szó? A szokásos ajánló szerint a címzett „A magyar nő”, a munkahelyeken és otthon dolgozó, nevető, vigasztaló nő, azaz „a magyar Nő, a magyar Anya” volt, aki egyenlő a „magyar Jövő”-vel. A szemben lévő páros oldalon viszont a képről egy igazi modern lány néz vissza: erősen sminkelt az arca, haja szőke és félrefésült. A naptárrész képei közül a januárt síelő, a júniust rövidnadrágos és ujjatlan trikót viselő nők jelenítik meg, a februárt bálozó férfiak és nők, a májust pedig népviseletben tojást festő nők. Az ambivalenciát ennél határozottabban mutatják a naptárrész egy-egy oldalas szövegei (páros oldalon a naptár képpel, a páratlanon egy-egy női típus bemutatása). A pesti nőről szóló leírás szerint ő átmenet Párizs és a Kelet között: „Tud főzni, mint a régi nagyasszonyok, hímez, mint a német nénik, s regényt olvas, mint a francia nő, sportol, mint az amerikai flapper, otthon ül, mint Keleten szokás, s folyton az utcán van, mint a párizsi nő.” Benne minden európai nő jó tulajdonságai összesűrűsödnek; Párizsból való a kalapja és az illatszere, „ruhája vonala Londonból, viselni tudása New Yorkból, cipője tán egyenesen Hollywoodból” származik. De „mindez a sok idegensége lefejlik róla a bizalmas együttlétben”, ahol és amikor csak egy nő marad.112 Ugyanerről a témáról ugyanezt az ábrázolási módot követve szól a „Pesti nő, párizsi nő, német nő, szláv nő” című hosszabb írás. Ez az „ismétlés” arra utal, hogy általánosabban érzékelt jelenséggel állunk szemben, hiszen a szerzők valamiféle, a globalitás körülményei között zajló uniformizálódást rögzítettek. „A nők elnemzetköziesedtek — sokkal jobban, mint a férfiak” — írta a szerző Pálmai Jenő. Ennek oka a divat és film — elsősorban az amerikai és a francia film —, amely „uniformizálta őket”. Szerb Antalhoz hasonlóan úgy fogalmazott, hogy „A világ női ma a mozi sötétjében készítik egyéniségüket. A pesti nő annyi amerikai filmet látott már, hogy gyakran flapperebb a flappernél [...] Amikor Pesten kulminált a garboizmus, ezerszámra futkostak az uccán a kábító Gréták” - majd ez megismétlődött, amikor tízezren utánozták Marlene Dietrichet.113 (A cikkhez mellékelt tíz fotó mind női filmsztárt ábrázol, ami csak megerősíti, de kicsit ki is egészíti Pálmai szövegét: a populáris média általában erősíti a sztárok kultuszát, és ezen keresztül általában erősíti a „nemzetközi” női identitásmintákat.)114 Visszatérve a hármaskönyv kalendárium-részéhez: a „Pesti nő” ábrázolásmódjának egy eleme köszön vissza a „sport-lady” bemutatásakor: eszerint a modern lány valójában ugyanaz a régi nő, aki volt, és csak a férfi kedvéért ölti magára az újabb és újabb álcákat, szíve mélyén azonban ugyanolyan, mint a régebbi nők voltak. A sportoló nőben van „némi férfiasság, de csak azért, hogy aztán annál jobban érvényesüljön nőissége” - írja a szerző, aki azzal bátorítja „férfitársát”, hogy az amazon ,,[sport]kosztümjeiből” „az örök nőt” lehet „ki112 Az Est hármaskönyve 1935 i. m. 15. (Kiemelések tőle - S. B.) 113 Pálmai Jenő: Pesti nő, párizsi nő, német nő, szláv nő. Uo. 125. 114 Uo. 125-129.
