Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
306 CSÁKÓ JUDIT daszövegét) állítjuk a Magyar-lengyel Krónika megfelelő passzusaival párhuzamba. II. Térjünk most át a datálás problémájára: a kútfő keletkezési helyének, de főként a lejegyzés idejének a lehetséges legmegnyugtatóbb tisztázása elengedhetetlen, amennyiben forrásunkat a magyar elbeszélő hagyományhoz kívánjuk illeszteni. Karácsonyi Béla a Magyar-lengyel Krónika genezisének kérdéskörét nem tárgyalta részletesen, mindössze annyit állapított meg, hogy annak „egy olyan periódusban kellett létrejönnie, amelyet eléggé jelentős intenzitású kapcsolat és a két nép érintkezése során kialakult eleven érdeklődés meglehetősen magas foka jellemez”.67 A manuscriptumok kizárólag 14-15. századi lengyelországi kódexekben maradtak ránk: ezek közül a legkorábbinak az a Zamoyskikódex bizonyul, amely — ahogyan azt már említettük is — valamikor 1340 után, a legnagyobb valószínűség szerint a 14-15. század fordulóján keletkezhetett.68 Ez a pontosabban meg nem határozható időpont szolgálhat vizsgálataink kiindulópontjául: a krónika első redakciójának mindenképpen a szöveg archetypusának nem tekinthető első ránk maradt kézirat lejegyzése előtt kellett keletkeznie. A munka születésével kapcsolatban a szakirodalom egymástól igen eltérő álláspontokat fogalmazott meg:69 ezek közül most csupán a leglényegesebbeket vesszük sorra. A kutatásban a Magyar-lengyel Krónika egészen korai datálásának lehetősége is felmerült, de — ahogyan azt a későbbiekben is látni fogjuk — a forrás megőrizte momentumok egyértelműen arra engednek következtetni, hogy a kútfő nem származhat az 1220-1230-as évek előtti időszakból. A korai genezissel kapcsolatos hipotézisek ismertetésétől e helyütt tehát eltekinthetünk. A krónikát időben igen későre helyezte Pierre David: szerinte az egyébként egyértelműen lengyel alkotásnak tekinthető munka — „Szent István lengyel nagylegendája” (la grande vie polonaise de Saint Etienne) — a 14. század elejének terméke lenne. A vita forrása egy István-életrajz lehetett, ám ez — lengyel területre érkezése előtt — olyan részletekkel és motívumokkal gazdagodott, amelyek Albericus Trium Fontium, illetve Kézai Simon tanúsága alapján a hazai történetírásban a 13. század előtt aligha bukkanhattak fel. A David szerint az Árpád-ház kihalása után lejegyzett munka olyan történelmi periódust tükröz, amikor a lengyel-magyar kapcsolatok — a Halicsért való rivalizálás után — ismét megerősödni látszottak: ennek megfelelhetne a Magyarországon trónra kerülő Anjou-ház és Lokietek Ulászló közeledésének időszaka.70 Deér József a krónikában szereplő huntörténet bizonyságára támaszkodva Anonymus Gestájánál későbbinek, ám még az Anjou-kor előtt lejegyzett munkának tartotta a 67 Karácsonyi B.: Tanulmányok i. m. 3. 68 David, P\ La prétendue chronique i. m. 69-70.; Karácsonyi B.: Tanulmányok i. m. 22-23. 69 Grzesik, R.: Krónika wqgiersko-polska i. m. 5-19. A datálással kapcsolatban a szakirodalomban megfogalmazottakat röviden ismerteti: Szovák K. - Veszprémy LKrónikák, legendák, intelmek i. m. 766-767.; A lengyel-magyar vegyes krónika i. m. 224. 70 David, P.: Les sources de l’histoire de Pologne i. m. 116-117.
