Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
300 CSÁKÓ JUDIT vég érdekességét az adja, hogy a kézirat valamennyi, a Magyar-lengyel Krónikában is szereplő részletet tartalmazza. A krónika hosszabb redakciójában megőrzött passzusok, illetve a rövidebb redakcióhoz illesztett, a szent testének felemelése körüli csodákról beszámoló egységek éppen annak az általunk ismert Hartvik-textushoz képest csonka szövegállománynak a használatát sejtetik, amelyet a Seitzi Legendárium lapjain olvashatunk. Összehasonlító vizsgálatai során Szelestei Nagy mindössze négy szöveghelyet talált, ahol a Magyar-lengyel Krónika olyan szavakat vagy mondattöredéket őrzött meg számunkra, amelyek a seitzi kéziratban nem, ám a Bartoniek-féle szövegkiadásban olvashatóak. A szövegösszefüggések részletes vizsgálatát a Seitzi Legendárium ajtójának kiadója nem tartotta feladatának elvégezni, ám az editióhoz fűzött ismertetésében felvetette annak gondolatát, hogy a Magyar-lengyel Krónika és az osztrák területen fennmaradt rövidebb István-életrajz esetleg együttesen árulkodhatnának arról, hogy a ma Hartvik-legendaként tekintett szöveg (többszöri) interpolálás eredményeképpen jöhetett létre.52 A Szelestei Nagy (és Grzesik) vizsgálódásai nyomán a Hartvik-legendával kapcsolatban kirajzolódó lehetőségeket a következőképpen vázolhatjuk: 1. Felmerülhetne annak eshetősége is, hogy a krónika egy olyan legendaváltozatot őrzött meg számunkra, amely az egyéb ismert manuscriptómoknál közelebb állhatna a Hartvik-féle vita elveszett, a Bartoniek Emma közölte szövegnél rövidebb archetypusához. Tulajdonképpen visszajutunk így Kaindl és Karácsonyi János téziséhez: ha a 19. század végén a szöveget vizsgáló osztrák kutató és a magyar filológus téves előfeltételezésből indultak is ki, lényegében ugyanazt állították, ami Grzesik megállapításaiból és Szelestei Nagy felvetéséből következhetne: kútfőnk a szentéletrajznak egy korai, bizonyos interpolációkat még nem tartalmazó redakciójáról árulkodik. Adhatunk-e azonban hitelt ennek az első pillanatra igencsak meghökkentő lehetőségnek? Nem kellene-e meglepőnek tartanunk, hogy a vitának a Nagy-, illetve a Kislegenda szövegét is felhasználó textusába további részleteket toldottak volna be ugyanezen forrásokból, hogy aztán a Pesti Kódex lejegyzésekor (vagy esetleg már korábban) további interpolációkkal bővítsék ezt a már addigra is módosított legendaszöveget? Anélkül, hogy ezt a lehetőséget kizárnánk, meg kell jegyeznünk, igen különösnek találnánk, ha az eredeti helyett éppen egy, a vita második redakciós fázisának tekinthető szövegváltozat maradt volna ránk a legtöbb példányban. Kislegendából kölcsönzött passzusok közé ékelődnek. Míg Hartvik szövegtöbbletéhez azok a caputok lennének sorolhatóak, amelyek a legendában Szent István politikai végrendeletét követik, addig betoldásokként Kristó Gyula hat nagyobb tematikus egységet (prológus, Sarolt álma, a koronakéréssel kapcsolatos pápai látomás, Sebestyén vaksága, a székesfehérvári egyház kiváltságai, valamint a levegőbe emelkedő sátor története) különített el. A Vita maior és a Hartvik-féle István-életrajz szövegkapcsolatához 1. Kristó Gyula: A nagyobbik és a Hartvik-féle István-legenda szövegkapcsolatához. In: Uő.: írások Szent Istvánról és koráról. Szeged 2000. 175-194. 52 Szelestei N. László: A seitzi legendárium Szent István-legendája. Magyar Könyvszemle 107. (1991: 1-2.) 2-4.
