Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287

298 CSÁKÓ JUDIT gyei kutatónak ki kellett volna térnie a krónika szöveghagyományának az R és B1 jelzésű kéziratokkal mutatott hasonlóságaira - vagy éppen esetleges kü­lönbségeire. Anélkül, hogy minderre jelen dolgozatban kísérletet tennénk, néz­zük meg, milyen érvekkel is kívánja Grzesik az Ml és V2 manuscriptumok és a Magyar-lengyel Krónika rokonságát kétségbe vonni:48 49 1. Hogy illusztrálja a mesés elemekben gazdag 13. századi elbeszélő forrás szöveghagyománya és a Szent István-iiták két kérdéses kézirata közötti különbséget, a poznani történész elsőként egy olyan példát hoz, amely­ben a mondatszerkezet változik meg egyik kéziratcsoportról a másikra. Az Ml és V2 jelű kódexek a következő módon őrizték meg a Hartvik­­legenda második fejezetéből származó passzust: a) legatione tibi trans­­mittendum honorificabiliter susceptum venerabiliter habeto. Az egyéb kéziratokban a következő fordulat olvasható: b) legatione tibi trans­­mittendum honorificabiliter suscipito, susceptum venerabiliter habeto. Kivételt egyedül krónikánk képez, amely ekképpen alakítja a szöveget: c) legatione tibi transmittendum honorificabiliter suscipito, venerabiliter habeto}9 Úgy véljük, az idézett szöveghely — Grzesik eredeti szándéka ellenére — éppen a 13. századi elbeszélő forrás, valamint az Ml és V2 jelzésű kódexek rokonságát sejteti. Ha ugyanis a Magyar-lengyel Króni­ka összeállítója a b) megfogalmazásból indult volna ki, úgy az eredeti szövegben előforduló figura etymologica (suscipito, susceptum) kiiktatá­sával stílusbeli romlás következett volna be. Hajlamosak vagyunk úgy vélekedni, hogy a kompilátor inkább az a) fordulatot olvashatta, és azon mindössze annyiban változtatott, hogy a mondatot belső rímekkel ékesí­tette (suscipito [...] habeto). 2. Grzesik olyan eseteket is leír, ahol egyetlen terminus eltérő alakban tör­ténő megjelenése adja a különbséget egyrészt az Ml és V2 jelű kézirat­ok, másrészt pedig az egyéb manuscriptumok — ideértve a krónika szö­veghagyományát is — között. A két csoport terminusai sokszor mind­össze egy-egy prefixum feltűnésében vagy elmaradásában (módúm - post­­modum, propinquantem - appropinquantem), másutt pedig az igeidő (precedebat - precedit) megválasztásában térnek el egymástól. Úgy talál­juk, az ilyen mértékű különbségek korántsem elégségesek ahhoz, hogy kizárjuk annak eshetőségét, miszerint éppen az Ml és V2 manuscriptu­­mokkal rokon textust használt volna fel Magyar-lengyel Krónika meg­szövegezője. A legutóbb idézett példával kapcsolatban megjegyezhetjük: Hartvik maga is szívesen vált igeidőt, amikor átveszi — és kisebb mér­tékben módosítja — a Nagylegenda szavait. 3. A lengyel kutató rövid, mindössze két-három szóból álló szintagmákkal (nutritus educato - educato nutritus; voluit demonstrare - demonstrari - demonstrare voluit; predictus a domino - a deo predictus - predictus a deo) kívánja illusztrálni, hogyan változik egyik kézirati csoportról a má­sikra a mondatok szórendje. Mivel az efféle módosításokat a másolt szö­48 A példákat ld. Grzesik, R. : The Hungarian roots i. m. 31-32. 49 Legenda S. Stephani regis i. m. 404.; ChHP (ed. Karácsonyi) 24.

Next

/
Thumbnails
Contents