Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Vázsonyi Dániel: Bartha Eszter: Magányos harcosok. Munkások a rendszerváltás utáni Kelet-Németországban és Magyarországon. Kelet-európai monográfiák II. L'Harmattan Kiadó - ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, Budapest, 2011. 335 o. [ismertetés] I/268
268 TÖRTÉNETI IRODALOM ezerre.) A recenzens véleménye szerint helytálló Kowalczuk azon megállapítása, mely szerint az NDK nem Stasi-diktatúra volt, hanem a Stasi jelentette a NSZEP-diktatúra fenntartásában érdekelt egyik legfontosabb szervezetet. Wencz Balázs Bartha Eszter MAGÁNYOS HARCOSOK Munkások a rendszerváltás utáni Kelet-Németországban és Magyarországon Kelet-európai monográfiák II. L’Harmattan Kiadó - ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, Budapest, 2011. 335 o. Kevesen írnak manapság munkásokról ebben az országban, ahol nem is oly rég egy ún. „munkásállam” létezett. Németországban egy picit más a helyzet, ott az egykori NDK-nak és a munkástörténelemnek egyaránt százával vannak elmélyült kutatói. A téma a szó legszorosabb értelmében az utcán hever, mert a tőkelogika nem kíméli a feleslegessé váló munkaerő kifejtéit, amelyet az itt tárgyalt kötet egyik interjúalanya a rendszerváltás után hajléktalanná vált Jan is illusztrál. Bartha Eszter most megjelent könyve hiánypótló munka: a rendszerváltás munkásnarratívája elevenedik meg bő háromszáz oldalon, a Carl Zeiss Jena és a győri Rába munkásainak tapasztalatait villantja fel egy nem reprezentatív minta interjúiból, valamint a párt- és állami szervek levéltári anyagaiból. Folytatása ez a két évvel előtte kiadott későszocialista munkástörténetnek (Bartha Eszter : A munkások útja a szocializmusból a kapitalizmusba Kelet-Európábán 1968-1989. (Kelet-európai monográfiák I.) Budapest, 2009, L’Harmattan Kiadó - ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, 388 o.), mivel a két könyv ugyanazon kutatás eredményeiből született. A szerző a kiterjesztett esettanulmány módszerével dolgozik, amely össztársadalmi kontextusba helyezve illeszti be a látszólag egyedit a társadalmi totalitásba, kapcsolatot teremtve a mikroközösségek és a nagy folyamatok mozgásai között. Michael Burawoy, a kaliforniai Berkeley egyetem szociológusa a módszer szellemi atyja, aki maga is végzett kutatásokat magyarországi gyárakban. Akárcsak Burawoy, Bartha Eszter is az összehasonlító módszer híve, amely Németország és Magyarország különbözőségét tekintve nem kis kihívás. Mégis vannak közös pontok az egyébként teljesen más irányba fejlődő országok múltjában. A szerző az NDK-t és az államszocialista Magyarországot .jóléti diktatúraként” írja le, amely a fogyasztáson keresztül vásárolta meg általában a munkások, de elsősorban a nagyipari munkásság állampolgári lojalitását. A pozitív jelző társítása egy alapvetően negatív fogalomhoz tökéletesen kifejezi az államszocialista rezsimek ambivalens megítélését az interjúalanyok körében, egyesítve a koraszülött jóléti állam és a politikai diktatúra sokszor eltérő narratívákba illeszkedő fogalmait. A tranzitológia irodalma fogalmilag általában a demokrácia-diktatúra ellentétpárból indult ki, amely egyfajta politológiai síkra terelte a történeti diskurzust. A munkásság alapvetően gazdasági megalapozottságú elbeszélésmódja azonban kitágítja az értelmezési horizontot. A hatalmi jogosítványok és az életesélyek ugyanis nem csupán politikai vagy kulturális, de gazdasági és szociális szinten is eltérően oszlanak meg. A különféle elemzési síkok összeolvasása egy többdimenziós kép megrajzolását teszi lehetővé. Ha figyelembe vesszük a lakásépítéseket, a nyaralási lehetőségeket, a fogyasztási cikkek és szolgáltatások egyre bővülő körét, a brigádmozgalom felülről szervezett, ellentmondásos közösségiségét, az informális nyomásgyakorlás eredményességét, érthetővé válik az államszocialista munkásság főként, de nem kizárólagosan gazdasági-szociális ihletésű demokrácia fogalma. Az a redukcionista érvelés, amely az új rendszert jelzők nélküli demokráciának és a régi rezsimet kommunista diktatúrának tartja, csak egyféle munkásvéleményt enged meg. Ha az államszocializmust differenciálatlanul lediktatúrázzuk, akkor a munkásság nosztalgiáját csak paternalista beállítódással írhatjuk le és elsikkad a szociális teljesítményből következő valós egalitarizmus és közösségiség, amely értékelhető a diktatúra elvetése mellett is. Ezen a ponton a keletnémet és a magyar interjúalanyok között markáns különbség jelentkezik: bár mindkét csoport kifejez nosztalgikus érzelmeket a múlt iránt, a keletnémetek egységesen elvetik a honeckeri NDK-t és pozitívan tekintenek a fordulatra, míg a magyarok között az államszocializmus vegyes megítélése mellett a rendszerváltást a többség negatív színben tüntette fel. Ezt részben a két ország különböző kulturális-politikai hagyományai, részben a gazdaság mai állapotának különbözősége magyarázza, de visszautal az államszocializmusok jellegére is. Az NDK politikai légköre sokkal dog-
