Századok – 2014
FIGYELŐ - Karsai László: A végső döntésképtelenség I/183
FIGYELŐ 199 R. L. Braham magyar holokauszt történeti monográfiája első kiadása, a New York Review of Books -ban Deák István „Az ijesztő végkövetkeztetés. Túlélhették volna a magyar zsidók a holokausztot?” - címmel írt nagy vitát kiváltó recenziót a könyvről. Deák „ijesztő” végkövetkeztetése az volt, hogy ha Magyarország, miként Románia, huzavona nélkül, sőt lelkesedést mutatva akkora haderőt, és annyi nyersanyagot, élelmiszert bocsát a németek rendelkezésére, amennyit csak követeltek, akkor el lehetett volna kerülni a megszállást. Majd a megfelelő pillanatban, a katonai helyzettől függően át kellett volna állni a szovjet oldalra. A különbéke-kötésre irányuló óvatos kísérletek, és különösen az, hogy 1943-ban a magyar kormány nem volt hajlandó további jelentős nagyságú csapatokat küldeni a keleti frontra, közvetve és közvetlenül megpecsételte a magyar zsidók sorsát, mert ezek az akciók provokálták ki az ország német megszállását. Tehát ebben a különleges történelmi helyzetben a magyar zsidók érdekei ellentmondásban álltak a Szövetségeseknek azzal az érdekével, hogy minél előbb megnyerjék a háborút. A német megszállás bekövetkezte után nem volt többé lehetőség a zsidók megmentésére.49 2004-ben, a magyar holokauszt 60. évfordulójára emlékezve nemzetközi történész-konferenciát rendeztek Budapesten. A konferencián Christian Gerlach és Varga László azt az álláspontot képviselte, hogy a németeknek nem volt kész tervük, sőt, komoly szándékuk sem valamennyi magyar zsidó deportálására, ilyen tömegű (saját, téves számításaik szerint kb. egymillió) zsidó elszállítását nem tervezték, nem készítették elő. Gerlach és nyomában Varga úgy vélte, hogy a németek esetleg kevesebbel is megelégedtek volna: gettósítással és az országon belül felállítandó gyűjtőtáborok létesítésével, azaz a zsidó és nem-zsidó népesség teljes szétválasztásával, mint Lengyelországban, 1942 előtt és természetesen néhány tízezer munkaszolgálatossal. A németek csak akkor döntöttek a magyar zsidók totális deportálása mellett, amikor látták, hogy a magyar hatóságok készek a kollaborációra és komoly társadalmi ellenállásra sem kell számítani. „A magyar kollaboráció vált tehát ismét a történészvita kulcskérdésévé - csak éppen ellenkező konzekvenciákkal, mint a nyolcvanas években: Aly, Gerlach és Varga álláspontjából az következik, hogy a zsidók akkor élhették volna túl még a német megszállás időszakát is, ha a magyarok nem kollaborálnak a megszállókkal.” - állapította meg az új magyar holokauszt történész vitát is ismertető, elemző Kovács András.50 Kicsit árnyalva az elemzést ehhez hozzátehetjük, amit egyébként Kovács András is megállapított, hogy a magyar zsidók nagyobb számban akkor élhették volna túl a holokausztot, ha 1944 előtt lelkesebben kollaborálunk a németekkel és a megszállás után kevésbé lelkesen működünk együtt velük. Ahogy Horthy döntése kellett a magyarországi zsidók deportálásához, azáltal, hogy a helyén maradt, 49 A vitát ismerteti és elemzi: Kovács András: Az ijesztő végkövetkeztetés. In: Buksz, 1990/1. sz. 74-78. 50 Kovács András: A magyar holokauszt és a történészek. In: Kovács András: A Másik Szeme. Gondolat Kiadó, Budapest, 2008, 299-316. idézett rész: 314. Lásd még: Karsai, László: Could the Hungarian Jews survived the Holocaust? New answers to old questions. In. András Kovács , Michael Miller (eds.): Jewish Studies at the CEU 2004-2005.; Vol. IV CEU Jewish Studies, Budapest, 2006. 63-78.
