Századok – 2014
FIGYELŐ - Karsai László: A végső döntésképtelenség I/183
egyébként ez a németek kívánsága volt, mert ilyen nagy tömegű zsidóságot Magyarországon elhelyezni nem lehet.40 A szerzők azáltal, hogy Endrét (és sokkal kisebb mértékben Eichmannt) tették meg a magyar zsidók fő hóhérának, és Horthyt pusztán passzív szemlélő szerepébe kényszerítették, a mai Horthy-rehabilitálók táborába sodródtak. Könyvük bevezetőjében is akad erre példa, amikor a deportálások céljáról, a vonatok célállomásáról tudók hosszú sorát az egyszerű csendőröktől a kollaboráns miniszterelnökig vezetik, „elfelejtve” megemlíteni a kormányzót. (14.) Baky László náluk egyetlen egy deportáló értekezleten nem vett részt,41 nem említik például azt sem, hogy a június 22-i siófoki deportáló értekezleten keményen szembeszállt Endrével, akit rendreutasított és azt a parancsot adta a jelenlévő közigazgatási vezetőknek és csendőrparancsnokoknak, hogy ne törődjenek Endre kijelentésével, a mentesített zsidókat ne deportálják.42 Baky valószínűleg őszintén fel lett volna háborodva, ha megtudja, hogy őt bárki a „szélsőségesek sokéves frakcióharcaiban megkopott, a közigazgatáshoz és a joghoz alig konyító politikai államtitkárnak” merte nevezni. (163.) A valóságban ő a Nemzetiszocialista Párt egyik vezetője, parlamenti vezérszónoka, kiváló szervező, agilis politikus volt, valamint nagyon jó német kapcsolatokkal rendelkezett. Kérdéses az is, hogy miért kellett volna az 1944-es, jogállamnak még végtelen jóindulattal sem nevezhető Magyarországon egy belügyi államtitkárnak éppen a joghoz értenie? Akkor, amikor az ő feladata „csak” az volt, de ezt, mint arra már utaltunk, többek között Eichmann teljes megelégedésére látta el, hogy a csendőrséget az ország zsidótlanítása szolgálatába állítsa. A szerzők Bakyról csak azt közlik, hogy a rendőrséget és a csendőrséget felügyelte. (160.) Legyünk pontosak: felügyelete, irányítása alá tartozott a BM VI. (rendőrségi), a VIII. (rendőri büntető), a XVIII. (országmozgósítási) és a XX. (csendőrségi szolgálati) osztály is. Mivel Endre felügyelete alá „csak” a III. (vármegyei és községi), a IV (városi) és a XXI. (lakásügyi) osztály tartozott, a szerzők azt állítják, hogy a BM 3410/1944. ein. sz. rendeletben alá rendelték a gettósító és deportáló csendőri egységeket. (160.)43 Az eredeti rendeletben viszont egyetlen szó sincs sem csendőrökről, sem rendőrökről, csak a zsidók kitelepítésével, táborokban elhelyezésével kapcsolatban felmerülő és más osztályok ügyköréhez nem tartozó ügyeket rendelték Endre alá.44 Endre határidő-naplójában csak az szerepel, hogy 1944. április 14-én találkozott Eichmann-nal. A szerzők azt is tudni vélik, hogy „vélhetően a hamarosan kezdődő gettósítás részleteit tisztázták.” (176.) Több mint valószínű, hogy pontosan erről egyetlen szót sem beszélgettek. Azt mind a ketten nagyon jól tudták, hogy a zsidók „gettózása” egyes források szerint 15-én, mások sze196 FIGYELŐ 40 Uo. 90, 91. Baky László kihallgatása, 1945. december 18. 41 A valóságban ő elnökölt, mint láttuk az április 7-i és 19-i, valamint a május 25-i értekezleten is. Utóbbin az úgynevezett III. deportálási zóna (II. és VII. csendőrkerület) zsidótlanításáról volt szó. Tudjuk, hogy ott volt a szegedi (június 10.) és siófoki (június 22.) deportáló értekezleten is. Uo., 92-93. Baky László kihallgatása, 1945. december 18. 42 Uo. 96. Baky László kihallgatása, 1945. december 18. 43 Egyébként tévesen, 3140-es számmal ellátva utalnak a rendeletre. (160/265. j.) 44 Vádirat 1, 312-313.
