Századok – 2014
FIGYELŐ - Karsai László: A végső döntésképtelenség I/183
FIGYELŐ 187 behelyezkedjem az eskümmel.”8 Baky azt is állította, hogy egy meg nem nevezett kormánytagtól azt hallotta, hogy a kormányzó a következőket mondta: „Ki akarják vinni az országból a zsidókat. Én utálom a galíciai kommunista zsidókat, ki az országból velük, ki, ki! De Baky belátta, hogy Chorinék és Vidáék épp olyan jó magyarok, mint te meg én. Ezekről szó sem lehet.”9 Amikor 1945 októberében kihallgatták a Budapesti Rendőrfőkapitányság Politikai Rendészeti Osztályán (PRO), Baky a következőket mondta: „Államtitkári kinevezésem után rövid idő múlva fogadott Horthy kormányzó kihallgatáson. A kihallgatáson történteket jól emlékezetembe véstem, ma is szinte szó szerint emlékszem egyes részletekre, összesen 48 percig voltam nála. A következőket mondotta: Régi szegedi tisztem voltál Baky, tudom, hogy hű vagy hozzám, teljes mértékben bízom benned, ezért neveztelek ki ezekben a nehéz időkben belügyi államtitkárrá. [...] Ki akarják vinni az országból a zsidókat, ezt nem bánja, s szó szerint a következőket mondotta: Utálom a kommunista és galíciai zsidókat, ki velük az országból, ki, ki [...] De Te is belátod Baky hogy itt is vannak ugyanolyan jó magyarok a zsidók között, mint Te meg én. Például itt van a kis Korin (sic!) és a Vida, hát ezek csak jó magyarok, az ilyeneket csak nem engedhetem? A többit, azt csak vigyék.”10 A két szöveg között gyakorlatilag nincs ellentmondás, csak az nem világos, hogy miért érezte szükségét Baky annak, hogy a népbíróság előtt egy meg nem nevezett kormánytagtól hallott kormányzói deportálási engedélyről beszéljen, miközben alig két hónappal korábban még az ominózus mondatokat úgy idézte, mintha azokat a kormányzó egyenesen neki mondta volna. A lényegen ez nem változtat. Horthy az általa kinevezett szélsőjobboldali, antiszemita belügyi államtitkárnak, a nácik bizalmi emberének engedélyt ad arra, hogy a magyarországi zsidókat szívének kedves néhány gazdag zsidó kivételével, deportálják az országból. Hitler a „zsidókérdés megoldását” Heinrich Himmlerre bízta. Himmler pedig, magát Eichmannt, a deportálások „mesterét” küldte valamennyi „munkatársával” együtt Budapestre, már ha hihetünk Adolf Eichmann-nak, és miért ne tennénk. Eichmann soha, még egyetlen országban sem szervezte a zsidók deportálását a helyszínen, a „terepen”, és most szilárdan eltökélte, hogy — engedelmeskedve a himmleri parancsnak — a lehető legtöbb zsidót a lehető legrövidebb idő alatt deportáltatni fogja Magyarországról. Ezt Eichmann Willem Sassen holland náci kollaboráns újságírónak mondta el, amikor az 1950-es évek végén hosszú órákat beszélgettek. A magnóra vett beszélgetésekből a Life magazin 1960 végén két hosszú részletet közölt. A szerzőpáros idézi ugyan Eichmannt, de hozzáteszi, hogy ugyanő izraeli kihallgatóinak már mást mondott, és a fogságban írott feljegyzéseiben már csak az szerepel, hogy „számos zsidót” kellett Magyarországról deportáltatnia. (152.) Ha fellapozzuk az eredeti Lifelapszámot, akkor kiderül, hogy Eichmann többet, lényegesebbet mondott, mint 8 Karsai László-Molnár Judit szerk.: Az Endre-Baky-Jaross per. Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1994. 95. (továbbiakban: Az Endre-Baky-Jaross per) 9 Az Endre-Baky-Jaross per, 105. Baky László tanúvallomása, 1945. december 19. 10 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL) V-79.802/3, 198-199. Endre László és társai. Baky László kihallgatása a PRO-n 1945. október 15.
