Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: A Ford-kormány és a Szent Korona, 1974-1977 I/151
164 GLANT TIBOR ilyen üzenet volt a Fehér Háztól. 1975 decemberében, Londonban, Kissinger és a külügy főtanácsadója, Helmut Sonnenfeldt 28 amerikai nagykövet társagában vitatta meg a nemzetközi helyzet alakulását. Az ülésről hivatalos jegyzőkönyv nem készült, de az egyes nagykövetek feljegyzései alapján összefoglaló igen. Ezt 1976 februárjában el is juttatták a résztvevőkhöz. A szöveg ebből a körből szivárgott ki a sajtóhoz, és Sonnenfeldt rendkívül kínos helyzetbe került, mert arról beszélt, hogy támogatna egy „állandósult, organikus egységet” a Szovjetunió és Kelet-Európa között. A megbeszélésről készült feljegyzést két újságíró, Roland Evans és Robert Novak március 22-én leközölte a Washington Posíban. Ok adták a hidegháború leghevesebben tagadott amerikai politikai kijelentésének a „Sonnenfeldtdoktrína” nevet. A sosemvolt doktrína heves vihart kavart belpolitikai, elsősorban emigráns körökben.35 Hihetetlen, de igaz, a Republikánus Pártnak volt saját „etnikai hagyományőrző csoportja” (Ethnic Heritage Groups) minden jelentősebb emigráns közösségben, így Sonnenfeldt félreértelmezett kijelentését a területért felelős Myron Kuropasnak és a Fehér Ház PR-csapatának hosszasan kellett magyaráznia.36 Időrendi sorrendben a második ilyen elszólás volt Ford elnök fentebb idézett félmondata a második televíziós vitában. Ez azért volt rendkívül fontos, mert a republikánusok számára csalódást hozó 1960. évi kampány óta 1976-ban rendeztek először televíziós vitákat. Ford és Carter kampánycsapatai megállapodtak abban, hogy lesz egy belpolitikai, egy külpolitikai és egy szabad témájú, kötetlen vita. Az október 6-ai vita sorrendben a második, témáját tekintve a külpolitikai volt. Erre Fordot nyilvánvalóan profi stáb készítette fel, de a provokatív műsorvezetői kérdésekre adott válaszaiban elbizonytalanodott és elkezdett rögtönözni. így olyanokat mondott, hogy Jugoszlávia, Románia és Lengyelország valójában „önálló és független nemzetek” és nem állnak szovjet fennhatóság alatt. Carter mosolyogva csapta le a magas labdát: „Szeretném látni, amint Ford úr meggyőzi a lengyel, cseh és magyar származású amerikaiakat, hogy azok az országok nem élnek szovjet megszállás és ellenőrzés alatt, a Vasfüggöny túloldalán.”37 Ford elszólásai a televíziós vitában azt tükrözték, hogy Nixontól kezdve (1970-től) az amerikai külügyi vezetés külön kategóriaként kezelte a jugoszlávokat, lengyeleket és románokat (ahogyan a liberális sajtó is), de soha nem tekintette ezeket az országokat szabadnak. Ez szoyjet-kelet-európai kontextusban az „oszd meg és uralkodj’ politika alapvetése volt, amit a jól beszélő, de a vitában elbizonytalanodó Ford nem tudott világosan elmagyarázni. 35 A téma legjobb feldolgozása: Leo Ribuffo: Is Poland a Soviet Satellite? Gerald Ford, the Sonnenfeldt Doctrine, and the Election of 1976. In (To: Right, Center, Left. Essays in American History. New Brunswick 1992. 189-213. (A tanulmány eredetileg a Diplomatic History c. folyóiratban jelent meg 1990 júliusában. Itt az átdolgozott utánközlést idézzük.) Borhi is említi a dolgot, de részben félreértelmezi a történetet és Sonnenfeldtet nemzetbiztonságisként azonosítja: Magyar-amerikai kapcsolatok i. m. 148. 36 A Sonnenfeldt Doktrína körüli vihar elcsitítása 1976-ban egész évben folyt: National Security Adviser NSC Europe, Canada, and Oceanic Affairs Staff: Files, 1974—1977: 47. doboz: Eastern Europe 1976 (1) WH-(3) WH és 1976 NSC dossziék, összesen 4 darab. 37 Ribuffo L.: Is Poland a Soviet Satellite? i. m. 189-90.