Századok – 2014
MŰHELY - Toth, Andrej: Magyar kisebbségi politikai pártok Csehszlovákiában és az 1935. évi elnökválasztás VI/1517
MAGYAR KISEBBSÉGI POLITIKAI PÁRTOK CSEHSZLOVÁKIÁBAN ...1557 Nehéz azonban megállapítani, hogy ez a jelentés mennyiben felel meg a valóságnak. Az állam a pártok felett kiterjedtebb felügyeletet gyakorolt, amitől a magyar pártok vezetői valóban tartottak, s ez 1935-ben, a hármas választás évében is így volt. Aggodalmaik nem tűnnek indokoltaknak, néhány fontos(abb) pozícióban lévő politikus azonban céljai érdekében kihasználhatta ez irányú félelmeiket. Ezt az agrárpárt vezetőjének, Cernynek és az MNP vezetőjének, Szent-Iványnak esetében is láthattuk. Hogy ki lehetett az az „egyik csehszlovák politikus”, aki a fent idézett kassai rendőrségi jelentésben szerepelt, sajnos nem világos. Lehetetlen megállapítani, hogy valóban egy „szocialista” politikusról volt-e szó, aki a magyarokat igyekezett megnyerni Benes megválasztásához. Ez azonban nem kizárt. Ahogy láthattuk, a Hradzsin-párti kormánykörökhöz az OKSzP közelebb állt, mint az MNP Elképzelhető, hogy Cerny miniszter lehetett az a bizonyos „csehszlovák politikus”, aki, mint 1934 őszén Szent-Ivány esetében, 1935 tavaszán is megpróbálta előkészíteni a talajt a politikai színtér eliminálására, hogy Benes külügyminiszter köztársasági elnökké választása lehetetlenné váljon. Nem állapítható meg, hogy Szüllő Géza azért volt-e hajlandó Benes támogatására, mert becsülte őt, mint tapasztalt politikust, vagy pedig a háttérben lezajlott informális és pragmatikus megállapodás motiválta a magyar politikust. Hozzá kell azonban tenni, hogy a fennmaradt magyar levéltári anyagok nem tartalmaznak informális megbeszéléssel kapcsolatos utalást, ami legalábbis érdekesnek tekinthető. A másik oldalon pedig Benes támogatásának elsőként feltüntetett oka közvetve vagy közvetlenül a magyar kisebbségi pártok jövője iránti aggodalommal függ össze, tekintet nélkül arra, hogy a folyosói beszélgetések alkalmával ezzel, illetve a magyar pártoknak az elnökválasztáshoz való viszonyulásával kapcsolatban tett-e valaki valamilyen ajánlatot. Az viszont vitán felüli tény, hogy a magyar pártok az elnökválasztáson pragmatikusan viselkedtek. Nemcsak az ismertebb elnökjelölt oldalára álltak, mégpedig a Csehszlovák Köztársaság alkotmányjogi koncepciójának megalapozásában részt vett vezető személyekkel, köztük Benessel, szembeni negatív álláspontjuk ellenére, s elzárkóztak az egyre radikalizálódó polgári blokk képviselőivel való szövetségtől, elutasították a szavazástól való tartózkodást is, nem voltak hajlandók üres szavazólapok leadására, ahogy ezt az SdP képviselői és szenátorai tették. Feltétlenül ki kell emelni, hogy a magyarok az elnökválasztáson pozitívan jártak el, még a legközelebbi szlovákiai potenciális partnerükre, Hlinka Szlovák Néppártja politikájára való tekintet nélkül is, amely az utolsó pillanatig az ún. decemberi blokkot támogatta. Abban, hogy a magyar pártok az 1935-ös elnökválasztáson Benes külügyminisztert támogatták, nagy érdeme volt a keresztényszocialisták vezetőinek, elsősorban Szüllő Géza exelnöknek és Esterházy János pártelnöknek, akit a magyar kisebbségi pártok reprezentánsai közül maga Benes választott ki a jelöltségével kapcsolatos megbeszélésekre.143 143 Az SdP lapja a Die Zeit ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar kisebbségi pártok törvényhozóinak az elnökválasztáson megnyilvánult aktivista intermezzója 1935. decemberében a domináns klerikális körök befolyásának volt az eredménye. Vö. Die Zeit, 1935, 1. évi, 68. sz., december 19 (lásd csak a napilap számának harmadik kiadását, az első és második kiadásából a cikk inkriminált szakasza hiányzik).
