Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: A Ford-kormány és a Szent Korona, 1974-1977 I/151
A FORD-KORMANY ES A SZENT KORONA, 1974-1977 153 génységet túszul ejtette. Három nappal később Ford elnök katonai és diplomácia eszközökkel kényszerítette ki a legénység szabadon bocsátását és a hajó visszaszolgáltatását. Vietnamhoz hasonlóan megoldásra várt a közel-keleti probléma is, hiszen az 1973. évi jóm kippuri háborút követően érvénybe lépett olajembargó egészen az 1980. évi elnökválasztásig komoly gazdasági kihívásokat jelentett az Egyesült Államok számára. Afrikában (Angola) és Latin-Amerikában (Chile) szintén forrt a levegő.6 A Watergate-botrány és a Nixonnak adott elnöki kegyelem körül kialakult heves viták közepette lefolytatott 1974. évi időközi kongresszusi választásokon a demokraták 4 szenátusi helyet szerzetek a republikánusok rovására (így a felállás 61-38 lett, 1 független szenátorral) és 49 képviselőházi helyet hódítottak el, s ezzel kétharmados többségre tettek szert az alsóházban. így az 1976. évi választás nagy kérdése az volt, hogy elég volt-e két év a Republikánus Párt megtépázott tekintélyének helyreállítására: vissza tudják-e szerezni a kongresszusi többséget legalább az egyik házban, és tud-e Watergate után republikánus elnökjelölt győzni. Ez a választási kampány alapvetően meghatározta az 1976. évi eseményeket a nemzetközi kapcsolatok terén (így amerikai-magyar viszonylatban) is. A végeredmény közismert: az ismeretlenségével és politikai kívülállóságával kampányoló Jimmy Carter a szavazatok 50%-ával és az elektori kollégium kis többségével (297-240) megszerezte az elnöki posztot, miközben a Szenátusban maradt a korábbi felállás, a Képviselőházban pedig a demokraták egy további helyet szereztek.7 A republikánusok vereségét azonban nem elsősorban a választók büntető szándéka, hanem a párt megosztottsága okozta. Az 1976. év a bicentenárium éve is volt: ekkor ünnepelte az Újvilág szuperhatalma a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésének 200. évfordulóját. Az ünneplés a nemzet egységét volt hivatott megtestesíteni, miközben a két nagy párton belül élet-halál harc dúlt az elnökjelöltségért. A demokratáknál tucatnyi jelölt szállt ringbe, miközben a másik oldalon Ronald Reagan hívta ki a hivatalban lévő elnököt. A republikánus táboron belüli viszály különösen durva hangvételű és látványos konfrontáció volt,8 s részben ez magyaráz (hat)j a Ford nagy nyilvánosságot kapott politikai-retorikai hibáit is. Az 1976. október 6-án közvetített második televíziós vitában Ford azt találta mondani, hogy „Kelet-Európa nem áll szovjet fennhatóság alatt és nem is fog, amíg a Ford-kormány hivatalban van.”9 Az óriási közfelháborodást kiváltó félmondat el is fordította a kelet-európai szavazók egy részét a Republikánus Párttól. Egy későbbi Fehér 6 A részleteket ld. az 1. jegyzetben idézett feldolgozásokban. 7 A választások részletes leírását ld. a wikipedia vonatkozó oldalain. A forrás alapvetően közismerten megbízhatatlan, de itt olvashatjuk az 1974. évi időközi és az 1976. évi általános választások legjobb összefoglalását. 8 Cannon, J: Gerald R. Ford i. m. 386-423. A Ford-csapat nyilvánvalóan a mai napig neheztel Reagan kampányának hangvétele miatt, s ez világosan látszik a Ford Elnöki Múzeum (Grand Rapids) kiállítási anyagában is. Érdekességként: ez az egyetlen elnöki könyvtár és múzeum, amely két külön helyen van. Grand Rapids és Ann Arbor között kb. 200 km a távolság. 9 A teljes vita megtekinthető a youtube-on: http://www.youtube.com/watch?v=TjHjU0Eu26Y , 2013. június 5.
