Századok – 2014
MŰHELY - Toth, Andrej: Magyar kisebbségi politikai pártok Csehszlovákiában és az 1935. évi elnökválasztás VI/1517
1520 TOTH ANDREJ így a magyar nemzeti kisebbségi pártok 1935-ben 14 elnökválasztóval rendelkeztek.12 Az alábbiakról volt szó: gróf Esterházy János képviselő, az OKSzP elnöke, Holota János képviselő, Érsekújvár polgármestere és nyugalmazott rendőrkapitány (MNP), Jaross Andor képviselő, az MNP ügyvezető elnöke, Korláth Endre képviselő (MNP), Petrásek Augustin (Ágoston) képviselő (OKSzP), Porubszky Géza képviselő (OKSzP), Szent-Ivány József képviselő (MNP), Szüllő Géza képviselő, a magyar parlamenti pártok klubjának elnöke (OKSzP), Füssy Kálmán szenátor (MNP), Nitsch Andor képviselő (OKSzP), a magyar keresztényszocialista párthoz csatlakozó ZDP vezető politikusa, Pajor Miklós szenátor (OKSzP), Törköly József szenátor, az MNP elnöke, az OKSzP és az MNP szenátusi klubjának elnöke és Turchányi Imre szenátor (OKSzP). A két magyar nemzeti kisebbségi párt a Nemzetgyűlésben másodszor hozott létre közös parlamenti klubot. Először a harmadik, az 1929-es nemzetgyűlési választások után került erre sor.13 Az elnökválasztásokon korábban mindkét magyar párt törvényhozói üres szavazólapokat adtak le, ezzel is kifejezve ellenzéki álláspontjukat az első Csehszlovák Köztársaság alkotmányjogi berendezkedésével szemben. Az OKSzP- hoz és az MNP-hez tartozó törvényhozók szavazatai ez idáig nem bírtak döntő jelentőséggel, ezért a politikai küzdőtéren gyakorlatilag semmilyen figyelmet nem szenteltek az elnökválasztásokon tanúsított magatartásuknak. Azonban az 1935-ös elnökválasztás alkalmával a két magyar párt teljesen új helyzetbe került. Az agrárpártiak széthúzása következtében világossá vált, hogy egyeztetésre kerülhet sor a magyar pártokkal. Ezenfelül, még ha az agrárpártiak megosztottsága a végén mégsem veszélyeztette volna Benes megválasztását, az állam külpolitikai helyzete és a veszélyesen változó európai politikai légkör miatt, a külügyminiszter minél nyilvánvalóbb támogatása az elnökválasztáson nagyon is kívánatos volt. Masaryk utódának a kívánt erős kül- és belpolitikai mandátumot főképpen az első fordulóban való megválasztása biztosíthatta. Ezt maga Benes is óhajtotta.14 Ebben az esetben tehát távolról sem volt mindegy, hogy a magyar képviselők és szenátorok az agrárpártiak Benessel kapcsolatos állásfoglalásán túlmenően milyen álláspontra helyezkednek. Ezt a magyar törvényhozók is tudatosították. Az OKSzP és az MNP parlamenti klubjának közös elnöke Szüllő Géza a magyar külügyminisztériummal Wettstein János prágai követen keresztül 1935. december 7-én közölte, hogy a két tábor közötti erővi12 Az első Csehszlovák Köztársaság idején az államfőt a Nemzetgyűlés képviselőháza és szenátusa választotta, a két ház ez alkalomra összehívott közös gyűlésén. Összesen tehát az akkori Csehszlovákiában az államfőt 450 törvényhozó (300 képviselő és 150 szenátor) választhatta. 13 Vö. ÚLRC, 1935, 124. sz., 3388. és 3391.; Zádéra, V: Národní shromázdéní i. m., 46., 47., 49., 51., 52., 54., 58., 61., 62. és 63.; NS RCS v druhém desítiletí i. m. 928. és 932. A közös képviselői klub (Az Országos Keresztényszocialista, Magyar Nemzeti és Zipser Deutsche Partei képviselőinek klubja) elnöke ismét Szüllő Géza lett, a szenátori klub (Az Országos Keresztényszocialista, Magyar Nemzeti Párt szenátorainak klubja) elnöki posztját pedig Törköly József töltötte be, akit majd 1937-ben, a korábbi közös szenátori klub elnöke a harmadik választási időszakból, Szilassy Béla váltotta fel. (Vö. uo. 932.). 14 Antonín Klimek - Petr Hofman\ Veiké déjiny zemí Koruny ceské. XIV 1929-1938. Praha- Litomysl 2002. 343. vagy Antonín Klimek'. Boj o Hrad. II. (Kdo po Masarykovi? Vnitropoliticky vyvoj Ceskoslovenska 1926-1935 na pűdorysu zápasu o prezidentské nástupnictví.) Praha 1998. 432.
