Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Takács Róbert: Nyitottság és zártság dilemmái - kulturális érintkezések a külfölddel és a nyugattal VI/1491
1494 TAKÁCS RÓBERT sének esélyét, miközben a saját ideológiai-politikai rendszer integritását veszélyeztette. Az érintkezések — legyen az egy filmrendező, egy műfordító meghívása, vidéki néptánccsoportok cseréje, részvétel a San Franciscoi filmfesztiválon vagy egyéni utazások engedélyezése az olasz tengerpartra — tehát kikerülhetetlenül a hidegháborús fellazítási játszma keretébe illeszkedtek. A határok egyéni vagy tömeges megnyitása vagy bezárása kapcsán a külügyi vezetés mindenekelőtt azt a kérdést tette fel magának: konkrét helyzetben többet nyerünk vagy veszítünk az ügyön, felénk billen-e a politikai, ideológiai, gazdasági érdekek mérlegének serpenyője? Nyilvánvalóan így látta a szovjet vezetés, mikor nyugat-európai és amerikai fellépésekre küldte legkiválóbb művészeit és együtteseit, és cserébe beengedte a nyugati kultúra jeleseit. David Ojsztrah, Emil Gilelsz, a Bolsoj-balett és a Mojszejev együttes fellépéseit hamar követték Fischer Annie, Ferencsik János, az Állami Népi Együttes és az Állami Hangversenyzenekar koncertkörútjai. Magyar részről a Helsinki olimpia és az Aranycsapat győzelmi sorozata nyomán az 1953 utáni első hullámban mindenekelőtt a sport tűnt olyan területnek, amellyel nyugati tömegek megszólíthatok és meggyőzhetők. A magyar sportéletet nyolc témakörben bemutató fényképkiállítás és a magyar labdarúgó-válogatottról szóló filmek nemcsak Nyugat-Európába jutottak el, hanem az Egyesült Államokba (New York, Detroit) is.9 A legmagasabb színvonal felmutatása a „barbár kommunista” sztereotípiáját kívánta szétoszlatni: a kultúra keleti „nagykövetei” a magas kultúrát képviselték, és igyekeztek — nem sikertelenül — utat találni a nyugati értelmiségi közvéleményhez. A szovjet — és azt követően a kelet-európai országok — fellépése ezen felül a „soft power”, a nem katonai erő demonstrálását is szolgálta. A Szovjetunió megtervezett — és korlátozott — kitárása az idegenforgalom előtt az óriási erőforrásokkal rendelkező, hatalmas és „nyitott” ország képét igyekezett sugározni.10 Kiemelkedő eseménye volt ennek az 1957-es Világifjúsági Találkozó, amikor a grandiózus-monumentális sztálinista Moszkva helyett egy nyitott, vidám, pezsgő Moszkva lépett színre11 - ám egyúttal nagy dózisban jutottak szovjet állampolgárok nyugati impulzusokhoz, többek közt angol rockzenéhez. Magyarországra sportesemények kapcsán engedtek be először tömegesen nyugati turistákat,12 és a Minisztertanács már 1954-ben úgy határozott, hogy az egykori szállodákat újra régi funkciójukba kell visszaállítani. Az delegáció- és ösztöndíjas cserék, tudományos érintkezések szintén a fellazítási játszmába illeszkedtek - a küzdelem tétje a fejlett technológia megszerzése és megőrzése, valamint a másik fél ideológiai kohéziójának megbontása volt. Áll ez az 1960-as évek első felében jellemzővé váló kétoldalú megállapodásokon alapuló kulturális együttműködési programok tudományos, kulturális cseréire 9 MNL OL XIX-J-1-k 1945-1964 USA 45. d. 10 Anne E. Gorsuch: All This is Your World. Soviet Tourism at Home and Abroad after Stalin. Oxford University Press, Oxford, 2011. 15. 11 William Taubmann: Khrushchev: The Man and his Era. W W Norton & Company Inc., New York, 2003. 383. 12 Az 1954. május 23-i magyar-angol labdarúgó-mérkőzésre a Politikai Bizottság 500 fő (200 angol, 200 egyéb nyugati és 100 sportterületen dolgozó) beutazását engedélyezte társasutazás keretében. MNL OL M-KS 276. f. 53/163. ő. e.
