Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
NEMZETISÉGI OKTATÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1950-ES ÉVEK...1415 szülők a Pest megyei községekben is a nyelvoktatás mellett érveltek. Pilisszántón 1945-ig csak magyar nyelvű oktatás volt a községben. „1946-ban kellő propaganda után 3 napig várta a bizottság az anyanyelvű oktatásra jelentkező szülőket. Jegyzőkönyvileg rögzített tény, hogy egyetlen jelentkező sem akadt. De a következő években sem. 1949-ben felülről rendelték el a szlovák nyelv heti 2 órában való oktatását a felső tagozatban. Ez ismét nagy ellenkezést váltott ki. Az összes szülők aláírásukkal tiltakoztak ez ellen a határozat ellen. Indoklásuk gazdasági jellegű volt: E kis faluban elszigetelten megélni nem tudnak. Aki kilép a faluból nem tud boldogulni a magyar nyelv tudása nélkül. Magyarul meg kizárólag az iskolában tanulnak. Ha ezt a lehetőséget elveszik, akkor elveszik a megélhetési lehetőséget is. Nagy harcok, sok felvilágosító munka után csillapodtak csak le a szülők és nyugodtak meg a jelenlegi helyzetben, vagyis a heti osztályonkénti 3 szlovák óra beiktatásában. (...) A Szlovákiába települtek javarésze vissza szeretne jönni. Négy család mostanában tért vissza. Tudomása van további 50 család hasonló kérelméről. Ezek fejtik ki a legnagyobb ellenpropagandát. Szinte szégyellik bevallani szlovákságukat és mindenhol erősen magyarnak vallják magukat.”76 A nemzetiségi osztály még ugyanennek az évnek az őszén újabb erőfeszítést tett a szlovák iskolahálózat stabilizálására. Az eddigi kudarc okait is számba véve — anyanyelvű osztályokat csak a teljesen osztott és megfelelő számú tanteremmel rendelkező iskoláknál lehet szervezni, a szervezésre egy év nem elegendő — dolgozták ki az 1958/59.- 1961/62. időszakra vonatkozó fejlesztési tervet. Ledényi Ernő, aki a tervezetet készítette, mindenekelőtt az óvodák számának növelését és az anyanyelven való oktatás kiszélesítését tartotta fontosnak. Három év alatt összesen 20 új óvoda, 8 szlovák tannyelvű és 27 nyelvoktató általános iskola alapításával számolt. Mindkét oktatási intézmény típusban, figyelembe véve a végzős pedagógusok számát, biztosítottnak látta a személyi feltételeket.77 A Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének vezetői 1958 tavaszán-nyarán, a meglátogatott német lakta településeken az anyanyelvű oktatás terén tapasztalt hiányosságok kapcsán több ízben a nemzetiségi osztály intézkedését kérték. Kifogásolták például, hogy Rábafüzesen és Rönökön a szülők kérése, illetve a jogszabályi előírások ellenére, pedagógus hiány miatt továbbra is csak a felső tagozatban volt német nyelvoktatás. Somogy megyében olyan községekben sem biztosították a német oktatást, ahol a tanulók több 76 MNL OL XIX-I-4-g 3.tétel 54 092/1958. A megyei művelődési osztály szerint hasonlóan érveltek a szülök a Nógrád megyei községekben is: „Az értekezletek általános hangulata alapján az a véleményem, hogy a megye területén szlovák tannyelvű oktatás bevezetése nem lehetséges. A megye területén a szlovák ajkú községek kis létszámúak, elszigetelve élnek lakói. A fejlődő szocializmusban az iparosodás mind nagyobb számban vonja el ezekből a községekből is a munkaerőt. A szülők általános véleménye az, hogy a munkahelyen jól megállhassák a helyüket, a magyar nyelv tökéletes tudása szükséges. A Párt, a Tanács és a szülők egybehangzó véleménye az, hogy a nyelvoktató jobban eléri a célját, mint az anyanyelvi oktatás. így a tanuló mindkét nyelvet elsajátítja. Szlovákul otthon beszél, a szlovák órákon megtanul anyanyelvén írni, olvasni. A magyar tannyelvű iskolában pedig megtanul jól magyarul.” - írták. - MNL OL XIX-I-4-g 3.tétel 54 092/1958. 77 MNL OL XDÍ-I-4-g 3. tétel 44 054/1959. és Szesztay, 2003b. 57.
