Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
1390 TÓTH ÁGNES ugyanakkor, hogy a brennbergbányai iskolaigazgató közlésére hivatkozva — „a német felfegyverkezéssel kapcsolatban kóvályognak a fasiszta erők” —, óvatosságra, a tanítók kiválasztásánál gondos mérlegelésre intenek. „Vigyáznunk kell, hogy túlfejlesztéssel lovat ne adjunk a még itt-ott vezető pozícióban lévő volt volksbundista elemek alá.”12 A holtpontról való elmozdulást a minisztérium 858-17/1955. számú, május 31-én a megyei tanácsok oktatási osztályainak kiadott utasítása és az ahhoz mellékelt részletes „Tájékoztató” jelentette.13 Az utasítás, hivatkozva a nemzetiségek anyanyelvi oktatását biztosító — az Alkotmány 49.§-a 3. bekezdése, valamint a 15/1951. évi törvényerejű rendelet 13. §-a 2. bekezdése —jogszabályokra, leszögezte, hogy a német nemzetiség nem élt még számarányának megfelelő mértékben ezzel a joggal. Az okok között a nem megfelelő tájékoztatási munkát, a magyarosodási folyamatot és a németek tartózkodását említi. Az utasítás értelmében a megyei és járási oktatási osztályoknak — a pártbizottságokkal és a tanácsok végrehajtó bizottságaival egyeztetve — fel kellett mérni területükön a német oktatás fejlesztésének módját és ütemét. 1955. július 15-ig kellett a minisztériumnak jelenteni az 1955/56. tanévben tervezett változtatásokat. Nevezetesen: mely településeken, hány gyermek számára, hány csoportban szerveznek német óvodai oktatást; hol, hány tanuló számára, milyen csoportokban indítanak általános iskolai német oktatást; hol létesítenek német tannyelvű iskolát; hol, melyik általános iskolában és gimnáziumban szerveznek német szakkört; hány tanuló számára szerveznek óvónő-, tanító- illetve tanítónőképzőben a németet rendkívüli tárgyként tanuló csoportot. Szintén jelenteni kellett, ha a bevezetni tervezett oktatáshoz hiányzott a megfelelő pedagógus, vagy a dologi költségeket nem tudták kigazdálkodni. Gátló tényezőként említette egyes helyi szervek politikai szűklátókörűségét, valamint néhány településen a volt volksbundisták nacionalizmusát, akik a német oktatás fejlesztését úgy értelmezik, „hogy újra eljött az ő idejük”. Éppen ezért „felvilágosító munkája politikailag helyes, világos legyen — az erőszakos propagandának még a látszatát is kerülni kell — a lakosság kultúrigényén, érdeklődésen alapuljon.”14 - írták az utasításban. A minisztérium az utasításhoz részletes Tájékoztatót csatolt, amelyben az elvi kérdések értelmezésén túl a végrehajtás konkrét teendőit is meghatározták. Eszerint a német oktatást — lett légyen nyelvoktató, vagy anyanyelvű — csak azokban a községekben lehetett megindítani, ahol 15 tanköteles gyerek szülője azt kérte, s emellett annak személyi és tárgyi feltételei vagy már adot12 Uo. 13 MNL OL 276.f. 91.cs.83.ö.e. és Pártállam, 2003. 125-132. Az utasítás első változatát 1955. március 28-án már eljuttatták néhány németek által lakott megyébe. A nemzetiségi osztály ezzel egyrészt tesztelni akarta a központi elképzelés fogadtatását, másrészt a beérkező adatok alapján hatástanulmányt készítettek a fejlesztés nagyságrendjére vonatkozóan, harmadrészt finomította a végrehajtás módját, egyes lépéseit. Ezt tükrözi az 1955. május végén kiadott utasítás. - MNL OL XIX-I-2-f 859 17/1955. 14 Előírta az Utasítás, hogy a német oktatás továbbfejlesztését osztályértekezleteken vitassák meg, ahová a német tanfelügyelőt és a nemzetiségi osztályt is meg kellett hívni. - MNL OL 276.f. 91.cs.83.ö.e. és Pártállam, 2003. 126.
