Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: A magyar-olasz kapcsolatok alakulása 1918-1919-ben I/133
A MAGYAR-OLASZ KAPCSOLATOK ALAKULASA 1918-1919-BEN 137 „Fegyverszüneti feltételeket ma november 3-án délután 3 órakor elfogadtuk. Szerződést aláírtuk. A szövetségesek az ellenségeskedést közép-európai idő szerint november 4-én délután 3 órakor fejezik be. ”28 - táviratozta haza Weber. Az aláírt feltételek, röviden összefoglalva, a következők voltak: az ellenségeskedés beszüntetése mind szárazföldön, mind vízen és levegőben, a hadsereg leszerelése és visszavonása a fegyverzet átadásával együtt, a megszállt területek kiürítése, valamint a német csapatok kivonása a Monarchia területéről. Ezen kívül a fegyverszünet biztosította a szövetségesek számára a dualista állam vasútjainak, illetve vízi és szárazföldi útvonalainak használatát, és az ország stratégiai pontjainak megszállását. Felszólította az osztrák-magyar vezetést arra, hogy a hadifoglyokat haladéktalanul engedjék haza, a betegeket és sebesülteket pedig orvosaik lássák el. A közigazgatást — a szövetségesek ellenőrzése mellett — a helyi hatóságok kezén hagyták.29 A tengeren — a szárazföldi feltételekben is szereplő leszerelési kötelezettségen túl — pontosan meghatározták, hogy melyik hajótípusból hányat adjanak át a szövetségeseknek. Lehetővé tették az antant számára a tengeren talált hajók lefoglalását is. Előirányozták, hogy az átadandó felszerelésben kárt okozni tilos.30 A demarkációs vonal a londoni titkos szerződésben foglaltakkal egyezett meg.31 Tény azonban, hogy a padovai fegyverszünet csak az olasz frontra vonatkozott, a balkánira nem. A balkáni front parancsnoka Franchet d’Esperey francia tábornok volt, aki úgy tűnt, hogy nem ismerte el a padovai fegyverszünetet, így a francia és szerb csapatok folytatták előrenyomulásukat hazánk területére.32 Ebben a helyzetben függetlenné vált Magyarországon Károlyi Mihály helyesebbnek látta, ha kormánya nem ismeri el az egész Monarchiára vonatkozó padovai fegyverszünetet, és külön egyezményt köt, hogy ezzel is bizonyíthassa Magyarország önállóságát.33 Ez a két ok együttesen járult hozzá ahhoz, hogy Károlyi hamarosan tárgyalásba bocsátkozott d’Esperey-vel, és november 13-án aláírták a belgrádi katonai konvenciót, mely nagy nemzetközi botrányt keltett. Feltételeit tulajdonképpen még azok az utódállamok sem tartották be, akiknek a rendelkezés kedvezett.34 Ez azért történhetett, mert ők sem voltak maradéktalanul megelégedve a benne foglaltakkal. Csehszlovákia azért sérelmezte az egyezményt, mert a magyar kormány elkezdte a magyar közigazgatás helyreállítását a Felvidéken,35 ugyanis az egyik cikkely szerint „a kiürített osztrák-magyar területeket ideiglenesen a helyi szervek adminisztrálják a megszálló szövetséges csapatok ellenőrzése alatt”.36 Románia azért fogadta bosszúsan a konvencióban foglaltakat, mert a benne foglaltak távolról sem egyeztek meg az 1916-ban aláírt bukaresti szerződésben foglaltakkal.37 Az egyezmény lehetővé 28 Idézi: Nyékhegyi K: A Diaz-féle fegyverszünet i. m. 35. 29 Uo. 84-85. 30 Uo. 86-87. 31 Uo. 89.A londoni szerződés ígéreteit lásd a következő fejezetben. 32 Szabó Viktor: Háború és diplomácia Magyarországon, 1918-1919. Bp. 2009. 12-13. 33 Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok: 1918-1927. Újvidék, 2004. 15. 34 Ormos M.: Padovától Trianonig 105. 35 Ormos M.: uo. 78. 36 Uo. 67. 37 Ormos M.: u.o. 79.
