Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Frank Tibor: Kimondhatatlan szavak: a holokauszt emlékezete VI/1375
1376 FRANK TIBOR Ön ellenállásáról és protestánsáról csak keveset, a nácítlanítással szemben pedig szkeptikusak errefelé. A világ annak alapján ítél, és csak annak alapján tud ítélni, »aminek látszik« valaki, és nem annak alapján, »ami valójában«.”4 Bruno Walter az erkölcsi felelősségre vonás súlyos és világos szavait használta a nagy pályatárssal szemben, akitől számon kérte a náci uralom kulturális jelképeként játszott, különösen kártékony, mert ikonikus szereplését. „Kérem, gondolja meg, hogy az Ön művészetét esztendőkön át az Ördög uralmának hatékony külföldi propagandaeszközeként használták, hogy Ön jelentőségteljes személyiségével és nagy tehetségével értékes szolgálatokat tett ama rendszernek, és hogy egy olyan rangú művész jelenléte és tevékenysége, mint amilyen Ön, magában Németországban is kulturális és morális hitelt biztosított azoknak a szörnyűséges gaztetteknek vagy legalábbis hathatós segítségükre volt. Gondolja meg továbbá, hogy Ön végül is tizenkét esztendeig élt a nácik birodalmában, anélkül, hogy a végsőkig felháborította volna mindaz, ami ott végbement, és hogy Ön címeket és hivatalokat viselt. Ehhez mérten mennyit nyomhat a latban az Ön segítőkész magatartása a zsidó nyomorúság egyes eseteiben?”5 Furtwängler amerikai karrierje ezzel véget ért. A Berlini Szimfonikusokat már a mester 1954. évi halála után, riválisa, a paradox módon kétszeres náci párttagsággal rendelkező Herbert von Karajan (1908-1989) vitte diadalra az Egyesült Államokban, 1955-ben. Furtwängler értetlenkedő erkölcsi válságáról írt Thomas Mann (1875— 1955) is egy fontos levelében Walter von Mólónak, már 1945-ben, amelyben a Nobel-díjas író kijelentette: „A karmester, aki, Hitler küldetésében, Zürichben, Párizsban vagy Budapesten Beethovent vezényelt, szemérmetlen hazugságra vetemedett ~ azzal az ürüggyel, hogy ő muzsikus, ő muzsikát csinál, ez minden. De hazugság volt mindenekelőtt ez a zene odahaza is. Miként is volt lehetséges, hogy Beethoven „Fidelio”-ja, ez a német felszabadulás napjára született ünnepi opera, a tizenkét esztendő Németországában nem volt betiltva?”6 AII. világháború után a tudomány világában is végbement a gondolati polarizáció a felelősség, a jóvátétel, a megbocsájtás kérdéseiben. A németországi helyzetet híven tükrözte Kármán Tódor (1881-1963), a nagyjelentőségű, zsidó származású magyar repülésügyi szakértő példája. A Theodore von Kármán néven tudományos és katonai világkarriert befutott magyar szakember fontos szerepet játszott a német tudományosság 1945 utáni újraindítása körül. Érdekes az is, amit ekkor magára vállalt - illetve amit nem vállalt. Hosszú németországi pályaszakasza során (1908-1928) a magyar nemesi rangra emelt nevelésfilozófus, szőllőskislaki Kármán Mór fia betagozódott a német egyetemi és tudományos életbe és a II. világháború után ez a maga idején méltán világhírű tudós amerikai megbízásból dolgozott a német tudományos élet átvilágításán. Ám minden meggyőzési kísérlet ellenére sem lépett vissza a göttingeni tudományos akadémia tagjai közé, ahonnan a nácik annak idején kiűzték.7 5 Uo. 385. 6 Thomas Mann - Walter von Mólónak, 1945. szeptember 7. In: Thomas Mann: Levelek 1934-1955 (Europa, Budapest, 1967), 309-310. A szerző kiemelése. 7 Frank Tibor: Kettős kivándorlás. Budapest-Berlin-New York 1919-1945 (Budapest: Gondolat, 2012), 292-293.
