Századok – 2014
MŰHELY - Szijártó M. István: Hivatali karrierek a 18. századi vármegyékben V/1273
HIVATALI KARRIEREK A 18. SZÁZADI VÁRMEGYÉKBEN 1285 Sághy Mihály hevesi alispán (1756-1766), majd táblabíró (1766-) pedig a Kúriára került, majd hosszú szolgálata jutalmául 1790-ben bárói rangra emelték. 1767-1782-ig helytartói ítélőmester volt a Királyi Táblán, majd innen lépett elő a Hétszemélyes Táblára nemesi ülnöknek (1782-1785).41 Országos hivatalra jutásában minden bizonnyal szerepet játszott diétái szerepvállalása: 1751-ben még jegyzőként volt Heves követe a diétán, majd 1764-1765-ben vármegyéjét képviselte, amikor a Bécsbe küldött üdvözlő deputációban is részt vett.42 Nem sokkal később került a Királyi Tábla bírái közé. A hevesi archontológia nem tesz említést egy43 országos hivatalra emelkedett személyről: az 1711-ben danzigi bujdosásban elhunyt kuruc Vay Adám44 fia, Ádám Heves és Külső-Szolnok egyesített vármegyék másodalispánja lett 1731-1735 között. 1737-1748 között azután a tiszti címtáras kalendáriumok Sebők Richárd által feldolgozott adatai szerint a Királyi Tábla királyi ülnöke volt.45 Egyébiránt Vay Adám pályájában is felbukkan a már ismert mozzanat: 1728-1729-ben vármegyéjének követe volt a diétán: ennek szerepe fontos lehetett (ebben az esetben nem azonnali, hanem későbbi) országos hivatalra emelkedésében.46 1728. szeptember 6-án miután az adóemelés ügyében Bécsben tárgyaló küldöttség Savoyai Jenőtől visszatért, fejenkénti szavazást tartottak. Ennek alkalmával a többségi álláspontnak azt tekintették, amelyiket a vármegyék többsége képviselt (szemben a többiek többségével). Vay Adám viszont ekkor a vármegyék kisebbségének kormánypárti álláspontját hangoztatta.47 41 Sebők R.: Hivatali i. m. 39., 41. Az 1785. év nem Sághy kúriai működésének végpontja, csak Sebők Richárd feldolgozásának utolsó éve. Bár a vármegyei archontológia Sághy országos hivatalviselésével kapcsolatban csak vázlatosak, mégis hihető az, hogy 1787-ben még a Hétszemélyes Táblán működött. 42 Ez utóbbira: OGYK GY 700.455: Acta comitiorum inclyti regni Ungariae et partium eidem adnexarum pro dominica sanctissimae et individuae trinitatis in diem 17am mensis jurái 1764 incidente in civitatem Posoniensem indictorum benignae quippe directoria propositionisque suae maiestatis sacratissimae ac aha clementissima mandata et decreta cum suis accessoriis 8. 43 Kérdéses egy további eset, a szeleci és boconádi Szeleczky családból származó Márton identitása, aki Heves és Külső-Szolnok megye ügyészének hivatalát viselte az általunk vizsgált időszak határán, 1699-1700-ban. Szeleczky II. Márton a Királyi Táblánál előbb alországbíró, majd 1727. évi báróságra emelése után főrendi ülnök lett (1730-1747-ig, 1. Sebők R.: Hivatali 40.; alországbíróságára 1722-ben és 1728-ban: MNL OL N52, Lad. S, Fase. AAA, Nr. 82. és OGYK GY 700.486/1 36. ). Róla Nagy Iván úgy tudja, hogy katonaként kezdte pályáját, és csak a Rákóczi-szabadságharcot követő időszakban vállalt vármegyei hivatalt: Pest-Pilis-Solt megye alispánja lett 1717-ben. (Nagy /.: Magyarország CD-ROM i. m. 43175. rekord) Ezért feltételezhetően az említett hevesi ügyész Szeleczky Márton nem ő volt, hanem inkább apja, I. Márton - aki azonban nem került országos hivatalra. 44 Nagy Iván: Magyarország családai CD-ROM i. m. 50511. rekord. 45 Sebők R.: Hivatali pályafutások i. m. 43. 46 Itt érdemes felidézni Vámos András megállapítását, hogy azon vármegyei követnek, ki korábban távollévő követeként is jelen volt a diétán, majdnem tízszeres volt az esélye arra, hogy később országos állást nyerjen el. Vay Ádám ebben a tekintetben a kisebbséghez tartozik: ő egyszer sem volt távollévő követe az országgyűlésen: Vámos András: A távollévők követei a 18. századi országgyűléseken. In: Politikai elit és politikai kultúra a 18. század végi Magyarországon. Szerk. Szíjártó M. István - Szűcs Zoltán Gábor. Bp. 2012. 51-75. 63.) 47 OGYK GY 700.484: Diarium occasione generalis regni Hungáriáé diaetae in anno 1728 et 1729 continuative celebratae privato laboré ac solerti industria confectum 133-134.
