Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: "Kitűnő tehetséggel ellátott, különböző nyelveket tudó, jogok tudásával rendelkező…" (Hivatalnoki pályafutások a magyar Kamaránál a felvilágosult abszolutizmus idejében) V/1209
1214 OLGA KHAVANOVA (többek között Nádasdy Lipót magyar kancellár öccse is volt) küldött leveleiből az derül ki, mennyire bíztak jóakaratában a köznemesek és nem nemesek tucatjai. 1771-ben az ágens a horvát helytartótanácsban várható előmenetelekről számolt be: „Ami az Őexcellenciája kegyes parancsaira vonatkozik, titkárrá előléptetett Mihálkovich úr megüresedett regisztratori helyére Holczmann Antalt felvenni, értesítettem az Ön véleményéről a Magyar Királyi Kancellária urait, amire az egyhangú válaszuk következett, hogy sem Mihalkovics úr, sem pedig Holzmann úr kinevezését nem hagyják jóvá az Őexcellenciája beleegyezése nélkül”.21 A patrónus-kliens viszonyát nem titkolták, hanem a sorok között hivatkoztak rá, mert a nemzeti oktatási rendszer és az országszerte elismert diplomák hiányában a patrónus neve volt a legjobb garanciája a pályázó megbízhatóságának. 1759-ben bizonyos Szlabigh András a megüresedett kamarai járulnoki állást pályázta meg, és azt közölte magáról, hogy a tanulás befejezése után hét évig volt Pálffy Miklós magyar kancellár fiának, Károlynak (aki felnőttkorban szinten magyar kancellár lesz) házi oktatója. Nem csoda, hogy a fiatalembert, három válogatott és legalkalmasabbnak vélt konkurense megkerülésével, felvették a Magyar Kamarába.22 Másfél évvel később az ambiciózus és mobilis járulnok már elhagyta Pozsonyt és a párkányi sóhivatalban lett ellenőr. Újabb másfél évvel később pedig Bécsbe került, ahol Ferdinánd főhercegnek tanította a magyar nyelvet. 1766-ben azonban visszatért Pozsonyba, ahol Mária Krisztina főhercegnő udvari állományába vették fel. Egy idő után fiskális felügyelő lett abban a városban, ahol a köztisztviselői pályája megkezdődött.23 Ha a nemesség az örökölhető erények megtestesítője volt, a hivatalnoki dinasztiákban az apa érdemeit adták át a fiúknak (jutalomra méltó cselekményeket). Nem lehet tudni, hogy mikor született meg ez az ethosz. Nyilvánvaló, hogy III. Károly alatt ez már elterjedt felfogás volt mind a nemesség, mind a hivatalnokság körében. További kutatások feladata lesz annak megállapítása, hogy ez a modell mennyire alapult azon a hatalmi törekvésen,24 hogy pragmatikus alapokat adjon a Habsburg ház iránti lojalitásnak. Itt konstatálhatjuk, hogy a 18. század során egyfajta megörökölhető/megörökítendő „merito”-krácia alakult ki, egy olyan rendszer, amelyben érdemeket lehetett „gyűjteni” és „örökül hagyni”, vagy ezeknek „örökébe lépni”. így „saját apák fiai” a szponzorált mobilitásnak legtipikusabb alakjaivá lettek. 1729-ben Kelmer Ferenc, aki egy sóhivatali állást pályázott meg, kérte a Magyar Kamara elnökségét: „Önök arról gondoskodnak, hogy a kamarai állá21 MNL OL P 507, Nádasdy család nádasdladányi levéltára, B. X, Nádasdy Ferenc horvát bánhoz címzett levelek, 39. cs., Nr. 604, Pruszkai Antal levele Nádasdy Ferenchez, 1771. márc. 5. 22 ÖStA AVA FHKA HFU Fasz. r. Nr. 885, 1759. ápr. 3., 19v, 23r. 23 MNL OL C 67, Helytartótanácsi Levéltár, A Magyar Királyi Helytartótanács regisztratúrája, Departamentum Iitterario-politicum (a továbbiakban C 67) 81. d. 1777. Universitas Budensis, F. 7., Nr. 21. 24 Vö.: Elisabeth Garms-Cornides: Funktionäre und Karrieren im Italien Karls VI. In: Hrsg. Brigitte Mazohl-Wallnig - Marco Meriggi: Österreichisches Italien - Italienisches Österreich? Interkulturelle Gemeinsamkeiten und nationale Differenzen vom 18. Jahrhundert bis zum Ende des ersten Weltkrieges. Wien 1999. 211.
