Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Varga Zsuzsanna: Kiútkeresés az agrárszektor válságából az "új szakasz" (1953-1954) idején I/117
118 VARGA ZSUZSANNA mazta a szovjet tanácsokat: leállították az 1952-ben elkezdett erőszakos kollektivizálást, csökkentették a nehézipari beruházások arányát, stb. A normarendezéseket azonban nem vonták vissza, s emiatt június közepén Kelet-Berlinből kiindulva országszerte tiltakozásokra, demonstrációkra került sor.6 A magyar párt- és állami vezetőkből álló delegáció éppen ezekben a napokban tárgyalt kinn Moszkvában.7 A szovjet pártelnökség tagjai elsősorban Rákosit bírálták, mivel úgy ítélték meg, nem sok hajlandóságot mutat a korrekciók végrehajtására.8 A kritika főbb elemei az alábbiak voltak: erőltetett iparosítás (főleg a nehézipar túlzott fejlesztése), a hadsereg felduzzasztása, az erőszakos kollektivizálás, az életszínvonal csökkentése, ellátási zavarok, az adminisztratív módszerek és önkényeskedés elharapózása, koncepciós perek, személyi kultusz.9 Az SZKP vezetői megkülönböztetett figyelemmel fordultak az agrárszektor felé. Malenkov kezdte a problémák sorra vételét. „A tények, amelyeket ismerünk, azt mutatják, hogy a mezőgazdaság területén a helyzet nem jó. Az állattenyésztés színvonala nem javul, ellenkezőleg, romlik. Ami a termelőszövetkezeteket illeti, itt sem valami jó a helyzet. Úgy tudjuk, 8-10 000 család kilépett a szövetkezetekből az elmúlt egy év alatt. Azt mondják, hogy rossz volt az aratás. Ezzel nem lehet mindent megmagyarázni. Túlzó rendszabályok voltak a beszolgáltatásnál. Nem volt helyes a napraforgó és a rizs teljes termelését beadatni. Sok parasztot ítélnek el a bíróságok, mert nem teljesítik, az állammal szembeni kötelezettségüket. [...] Visszatérve a termelőszövetkezetekre, olyan adatok vannak, hogy a tsz-tagok jövedelem az egyénileg gazdálkodó középparasztok jövedelem alatt van. Hiba az is, hogy kevés összeget adnak a mezőgazdaság területén való beruházásokra.”10 Habár az agrárium nem számított Berija szakterületének, mégis igen részletesen elemezte az agrárválság összetevőit. O már kitért a felelősökre is: „Magyarországon a szövetkezeti szektor sokkal jobban dolgozhatna, ha a Központi Vezetőség és a kormány több figyelmet fordítana a mezőgazdaságra. Akkor nem lenne 750 000 kát. hold elhagyott föld. Nem volna olyan helyzet, hogy a parasztok otthagyják a mezőgazdaságot és elmennek az iparba. Nem volna olyan helyzet, hogy a parasztok nagy adósai az államnak. 400 millió forint ez az adósság a mi adataink szerint. Nem volna olyan helyzet, hogy a paraszt nem tudja, mennyit 6 Elke Scherstjanoi: „Wollen wir den Sozialismus?” Dokumente aus der Sitzung des Politbüros des ZK der SED am 6. Juni 1953. Beiträge zur Geschichte der Arbeiterbewegung, 33 (1991) 658- 680.; Gareth Pritchard'. Workers and the Socialist Unity Party of Germany in the summer of 1953. In: The Workers’ and Peasants’ State: Communism and Society in East Germany under Ulbricht, 1945-71. Eds. Patrick Major-Jonathan Osmond. Manchester, New York, 2002. 112-129. 7 A delegáció tagjai: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Nagy Imre, Hegedűs András, Hidas István, Szalai Béla, Földvári Rudolf, Dobi István. Bővebben lásd: Baráth Magdolna: Szovjet kézi vezérlés az első Nagy Imre-kormány idején. In: Nagy Imre és kora. Tanulmányok és források. IV Szerk.: Sipos Levente. Bp. 2006. 153-180. 8 Rákosit már 1953. május végén Moszkvába rendelték, de a hazatérése utáni intézkedéseivel nem volt elégedett a szovjet vezetés. Uo. 153. 9 Jegyzőkönyv a szovjet és a magyar párt- és állami vezetők tárgyalásairól (1953. június 13-16.) Közli: T. Varga György. Múltunk, 37. (1992: 2-3. sz.) 234-269. 10 Uo. 238-239.
