Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fazakas István: A magyar udvari kancellária és hivatalnokai a 16-18. században (Hivatalnoki karrierlehetőségek a kora újkori Magyarországon) V/1131
1136 FAZEKAS ISTVÁN A kancelláriai tisztviselők karrierlehetőségei a 16. és 17. században A kancellária 1690-ig terjedő történetében igen lényeges változást hozott, hogy a kancelláriai alkalmazottak közül, a kancellárt leszámítva, a 16. század folyamán eltűntek a klerikusok. A későközépkorban az alkalmazottak többsége az egyházi rendhez tartozott, még ha minden valószínűség szerint közülük sokan nem is voltak felszentelt papok. A 16. század első felében számuk gyorsan csökkent. Ennek oka az egyházi rend társadalmi presztízsének visszaesésén kívül a különböző szolgálatok honorálására szolgáló egyházi javadalmak számának drasztikus csökkenése lehetett. Előbb a jegyzők között esett vissza a számuk, 1550 után már csak elvétve bukkan fel egy-egy klerikus jegyző.20 Nem sokkal később a titkárok közül is eltűntek, az utolsó klerikus titkár a később antitrinitarista Dudith András volt (1563-1565).21 Oláh még szívesen alkalmazott klerikusokat ezen a poszton, Liszthy korától kezdve erre már nincs példa. A kancellár és alkancellár (kancellárhelyettes) tiszte azonban a 18. század első harmadáig egyháziaknak fenntartott állás maradt, aminek több oka is lehetett. Az egyik nyomós ok minden bizonnyal a kancellári tisztség finanszírozása. Azzal, hogy a kancellárok általában megyéspüspökök voltak, megélhetésük kérdése lényegében megoldottnak volt tekinthető. Ezt a feltételezést támasztja alá Ernő főherceg 1590-ből származó javaslata, amikor anyagi okokból javasolta Kutassy János pécsi püspök kancellári kinevezését az erre a posztra alkalmasnak vélt Istvánffy Miklóssal (1538-1615) szemben.22 A másik ok valószínűleg abban rejlik, hogy egy püspökkancellárral lényegesen könnyebb volt bánnia az uralkodónak, mint egy, a magyar rendiségbe mélyen begyökerezett világi főúrral. Bár a koraújkori magyar egyházi vezetőrétegről nem állnak rendelkezésre modern társadalomtörténeti vizsgálatok, már egy felületes anyaggyűjtés is arra a megállapításra vezetett, hogy e korbeli főpapjaink többsége a nemesség alsó részéből került ki, maguk és családjuk felemelkedése egyházi karrierjükhöz volt kötve, amely viszont sokban az uralkodó kegyén múlt. A fentebb vázolt változások a karrierlehetőségeket is átalakították. A 16. század első felében még van példa arra, hogy valaki kancelláriai jegyzőből képes volt hivatalvezetővé felemelkedni, bár igaz, hogy szolgálatát a Jagelló-korban kezdő Ujlaky Ferenc (1481/1482-1555) kancellári címet nem nyert, de alkancellárként az intézmény vezetőjeként működött néhány éven át (1539-1540).23 20 A 17. század elejéről két adat is ismert. Az egyik szerint Nyéki Vörös Mátyás, későbbi győri kanonok működik írnokként a század első évtizedében a kancellárián. Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr 1938. 405-407. A másik, 1613-ból származó adat szerint Zongor Zsigmond későbbi pozsonyi prépost tevékenykedik mint kancelláriai levéltárnok (conservator). Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Föl. Lat. 1808., föl. 103v. Nem kizárt, sőt valószínűnek tűnik esetükben, hogy kancelláriai működésük idején még világiak voltak, és csak később léptek az egyházi pályára. 21 Gábor Almási: The Uses of Humanism. Johannes Sambucus (1534-1581), Andreas Dudith (1533-1589), and the Republic of Letters in East Central Europe. Leiden-Boston-Köln 2009. 22 Ernő főherceg levele Rudolfhoz, 1590. december 1. Graz. ÖStA HHStA UA AA Fasc. 123. Konv. A. föl. 149-150. 23 Már 1519-ben kancelláriai jegyző:ÖStA HHStA UA Specialia, Fasc. 274. Konv. A. föl. 7., 1527-ben királyi titkár és pozsonyi prépost; uo. fol.12.; 1528 tavaszától az uralkodó mellett tartózkodik titkári minőségben, alkancellárként először 1539 augusztusában említve: MNL OL E 150, Magyar Kamara Archívuma, Acta ecclesiastica, Reg. Fasc. 8. Nr. 31.; utolsó említése 1540. október
