Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dáné Veronka: Az erdélyi vármegyék tisztségviselői kara a fejedelemség korában (1541-1658) V/1111
1128 DÁNÉ VERONKA dériumát tatár fogságba hurcolták,90 ahogyan a többi vármegye számos, minden rangú tisztségviselőjét is,91 a váltságdíjuk fejében minden birtokukat lekötő és azt elvesztőkről nem is szólva. A tisztségviselők között új famíliák bukkantak fel, akiknek származásáról, hátteréről egyelőre szinte semmit sem tudunk. Belső-Szolnokban és Tordában többen a betelepített partiumi, váradi menekültek közül kerültek ki, és megjelentek a székely székekből kirajzók is. Apafi kori jelenség a halmozott főispánság is. Korábban is volt példa megyei főispánság és széki főkapitányság párhuzamos viselésére, jellemzővé azonban ekkor vált. Az ebben rejlő veszély felismerésére utal a Bánffy Dénes bukása után, 1674-ben ez ellen hozott országgyűlési határozat is,92 ennek azonban vajmi kevés foganatja volt. Az általános romlást a címek devalvációja is jól jelzi: a vicebírák általában egregiusokká váltak, a szolgabírák pedig generosussá. A megye és főispánja közti hangnem is megváltozik, előbbi alázatosabbá, szervilisebbé vált. Jelentéktelen volt-e tehát az erdélyi fejedelemségkori vármegyék tisztségviselői kara? Véleményem szerint semmiképpen sem. Általában megfelelő, esetenként magas szintű képzettséggel, tekintéllyel, hivatás- és kötelességtudattal intézték a rájuk bízott közösség ügyeit és képviselték, lehetőség szerint, annak érdekeit, több esetben a 20. század közepéig adva tiszteket megyéjüknek. A csoportkép korántsem vértelen, sápatag és szürke, csak belepte a por. A letisztítása után, hiszem, élénk színű portrék sora bukkan majd elő. A 16-17. századi erdélyi megyék teljes arcképcsarnokának összeállítására azonban, sajnos, még várnunk kell. THE MAGISTRATES OF THE TRANSYLVANIAN COUNTIES IN THE AGE OF THE PRINCIPALITY (1541-1658) by Veronika Dáné (Summary) Apart from the főispánok (supremus comes), who belonged to the „power” and/or the „leading élite”, the social composition of the personnel of the Transylvanian counties in the age of the Principality has not been made the object of a separate research so far. Thus an important group of civil servants and the area covered by their activities has remained unexamined. The present study is the first attempt to draw the profiles of the county officials and present the tendencies emerging from their careers on the basis of a complex, micro-level analysis including such diverse aspects as origin, wealth, networks of kinship and service, education and expertise, and career records both before and after service as a county official. Among the personnel of the county, consisting of two föispáns, two alispáns (vicecomes), two chief noble magistrates (judex nobilium, judlium), 4-8 deputy noble magistrates (vicejudex nobilium, vicejudlium), one notary (nótárius), one tax-collector (perceptor), only the notaries can be regarded as professional bureaucrats, who generally arrived from either the bigger or smaller princely chancellery or from the requisitorship of one of the two Transilvanian places of authentication. 90 „Anno domini 1657 die 9 mensis Januarii Az nemes Belső Szolnok vármegye az mi kegyelmes Urunk parancsolattyára az Lengyel országhi táborozásra indult meg zászlóstul Désrűl. (...) Mind elraboltattak szegények a’ tatárok által in anno 1657 in mense Julii.” B-SzvmJkv 321. 91 Kolozs vármegye két vicebírája 1667-ben még mindig rabságban volt. Kiszabadításukat a megye a tisztségviselők feladatává tette. KvmJkv II. 315. 92 EOE XV 461.
