Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dáné Veronka: Az erdélyi vármegyék tisztségviselői kara a fejedelemség korában (1541-1658) V/1111
1126 DÁNÉ VERONKA összefüggés), amelyet, annak ellenére, hogy nagyon jól meghatározott feladatai, kötelességei voltak, bizonyos mértékben méltóságnak neveznék. A főbírói tiszt ugyanis egyet jelentett a megyei nemesség vezetésével, természetes, hogy szívesen örökítették, ha nem is mindig sikerült közvetlenül. Kolozsban a Havasalyiak három, a Thamásfalviak és a várcai Vajdák két-két szolgabírót adtak, Tordában a Járayak három, a túri Jobbágyok, Trauznerek szintén kettőt, Belső-Szolnokban a Thormák és a némái Vajdák ugyanennyit. Vérségi és atyafisági szálakkal saját rétegüket hálózták be, szinte átláthatatlanul, és ennek köszönhetően rendelkeztek kiváló kapcsolatokkal a kancellárián, a kormányzat szinte minden területén. (Érdekes jelenség, hogy a főbírókat adó famíliák tagjaival igen gyakran találkozhatunk a kancelláriai deákok között is.) Beházasodásaik révén elérték a fölöttük elhelyezkedő generosus réteget is. Azt a kategóriát képviselték, akivel a vármegye szintjén mindenképpen, és esetlegesen szükség esetén az országos politikában is számolni lehetett vagy kellett. Természetesen nem vagyoni helyzetük okán: fizetésük 1555-ben 4, a Fehér és Hunyad megyeieké 8 Ft,78 1617-1620-ban Kolozs és Torda vármegyében 32 Ft,79 birtokállományuk pedig a vizsgált megyékben nagyon széles skálán mozgott két jobbágytól három portáig,80 hanem valamely főúri csoportosulás mögötti erőként (például a már említett légeni Szilvási Péter).81 A megyei bíráskodás vezetőjeként őket volt, illetve lett volna érdemes korrumpálni, erre vonatkozó adat azonban mindezidáig nem került elő. Valószínűnek tartom azt is, hogy saját rétegük, atyafiságuk védelmében és jó hírük, tekintélyük megőrzése érdekében valóban tartózkodtak az ilyen „akcióktól”. Végezetül a főispánokról kell szólnom, bár a kutatás szempontjából ez a legérdektelenebb kategória. Mindenekelőtt hangsúlyozandó, hogy az erdélyi főispánság, a királyságbelitől eltérően, tényleges hivatal. 1555-ben ezért 12, Hunyadban 14, Fehérben 24 Ft fizetést kaptak,82 a Kolozs és Torda megyei főispánoknak 1617-1620-ban 100 Ft-ot fizetett a vármegye,83 keresdi Bethlen Ferencnek pedig feljegyzései szerint, 1648-ban 351, a következő évben pedig 237 Ft jövedelme származott különböző jogcímeken főispáni tisztségéből.84 Mivel a megyei törvényszék működése a fejedelem legfőbb bírói jogkörének delegálásán alapult, a fejedelmi hatalmat megyében képviselő, fejedelem által kinevezett főispánok közül legalább egynek feltétlenül jelen kellett lennie a csakis általuk meghirdetett sedrián, congregation. Jelenlétüket a megye is igényelte, s ha a zűrzavaros időszakokban kénytelen is volt nélkülük összegyűlni, fontosabb 78 Az 1555-ös adóról való számadást közli: Oborni T.: Erdély pénzügyei i. m. 311., 312. 79 KmProt XX. 77r-v.; Okiratok 314., 315. Emellett például a bírságokból is meghatározott hányad illette őket. 80 Ezzel éppen a már említett Krajnik László rendelkezett. F 49 Torda vármegye 1616-os conscriptiója. 1600-ban az országgyűlés 25 ház jobbágyban maximálta a szolgabírónak választhatóak vagyonát, a későbbiekben azonban ilyen jellegű korlátozással nem találkozunk. EOE IV 588. 81 Deák F: A széki merénylet i. m. 475. 82 KmProt XX. 77r-v.; Okiratok 314., 315. 83 Oborni T: Erdély pénzügyei i. m. 311., 312. 84 Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára, bethleni Bethlen család keresdi levéltára, jelenleg a RNL Kmlg kezelésében, 13. cs. 29v-30r, 61v, 62v, 63v.
