Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Dáné Veronka: Az erdélyi vármegyék tisztségviselői kara a fejedelemség korában (1541-1658) V/1111

AZ ERDÉLYI VÁRMEGYÉK TISZTSÉGVISELŐI KARA A 16-17. SZÁZADBAN 1123

tákkal az olmüci jezsuita kollégiumba küldött).61 A többiek egy részéről feltételezhető, hogy Kolozsvár, Torda, Dés, Enyed, Gyulafehérvár iskoláiban tanultak. A tisztség betöltéséhez ugyan nem volt elengedhetetlen az olyan szintű jogi szakképzettség, mint amilyet a jegyzőktől általában elvártak, de mivel hivatalból az alispán volt a közvádló, illetve az 1690-es évektől a filiális szék elnöke, megfelelő jogi jártassággal kellett rendelkeznie. Valószínűleg rájuk, illetve a fölöttük elhelyezkedő társadalmi rétegekből származókra vonatkozott Kolozs vármegye 1627-es határozata, amely szerint „ha kik iffjú nemes uraim közzül (...) benn akarnak ülni tanulságnak okáért, benn ülhetnek.”62 Belső-Szolnokban és Kolozsban négyen, Tordában ketten a vicebíróságból léptek feljebb, néhányan ülnökként szereztek tapasztalatot. Kivételes pályák esetükben is vannak: Torda vármegyében Hajdú Márton korábban tordai kamaraispán volt, Jó Mihály feltehetően nagyobb kancelláriai deák,63 Szaniszló Zsigmond városi jegyző, Fehérben Mészáros Péter vízaknai kamaraispán. Köthette familiárisi viszony a megye főispánjához, de erre egyelőre szórványos példa van. Kérdéses, hogy Pápay György tordai alispán 1656 áprilisában tett példátlan ígérete, miszerint Mikola Zsigmond akkor beiktatott főispánhoz is „azon kötelességgel viseli magát, mint (...) az praedecessorához”,64 azaz Bethlen Jánoshoz, familiárisi viszonyt jelent-e? Az viszont bizonyos, hogy Fehérben Kemény János és keresdi Bethlen Ferenc főispánokhoz Mészáros Péter alispánt szoros szálak fűzték: Mészáros Keményre és Bethlenre, illetve fiaikra hagyta jelentékeny vagyona nagy részét.65 A tisztség a felemelkedés szempontjából, megkockáztatnám, hogy a legjobb lehetőségeket nyújtotta: egyrészt bejárást biztosított, már csak hivatali jogon is, a főrendek körébe, az országgyűléseken való részvétel szélesebb látókör kialakulását és kapcsolatrendszer kiépítését segítette elő, harmadsorban a megyében kellő hatalmat, tekintélyt kölcsönzött viselőjének és egyben bizonyítási lehetőséget is. Nem véletlen, hogy több jó nevű család, atyafiság esetenként több tagja szolgált alispánként: Kolozsban a régi, tekintélyes Thamásfalviak, inaktelki Gyerőffyek, oroszfáji Mikók, Tordában Trauzner István és sógora, Otordai Imre deák, a Bethlenekkel és Petrichevich-Horváthokkal atyafiságba került pókai Herczeghek, Belső-Szolnokban a girolti Thormák. Ennek a rétegnek aztán általában a főbírói tisztségbe vezetett az útja. Kolozsban negyedük tíz vagy ennél több esztendeig viselte ezt a hivatalt, hasonló a helyzet Torda vármegyében (itt ketten 25, illetve 28 esztendeig). Dobokában is hosszabb hivatalviselésre engednek következtetni az eddigi adatok, Belső-Szolnokban viszont csupán hárman maradtak hivatalban egy évtizedig vagy tovább. Ezt bizonyos mértékben magyarázza, hogy ebben a megyében ragaszkodtak az évenkénti bú61 Jezsuita okmánytár 1/2. Erdélyt és Magyarországot érintő iratok 1601-1606. Sajtó alá rendezte Balázs Mihály, Kruppa Tamás, Lázár István Dávid, Lukács László. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 34.) Szeged 1995. 596. 602.

62 KvmJkv I. 354.

63 Trócsányi ZsErdély központi i. m. 192.

64 TvmJkv I. 582.

65 A kapcsolatra és Mészáros személyére vonatkozóan: Dáné Veronka: Mezővárosi polgárból vármegyei „előkelő”: Mészáros Péter Fehér megyei alispán karrierje. In: Arisztokrata életpályák és életviszonyok. Szerk. Papp Klára - Püski Levente. Debrecen 2009. 41^6.