Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dáné Veronka: Az erdélyi vármegyék tisztségviselői kara a fejedelemség korában (1541-1658) V/1111
1122 DÁNÉ VERONKA több vicebírót adott a megyének: Belső-Szolnokban a Samarjaiak, Várallyaiak, Törpényiek, valamint a Kővár vidéki román származású Karuly és Petrucz családok, Kolozsban a Finták, Szucsákiak, Tordában a Fejérek, Komjátszegiek hármat, a Vita/Vitályos família kettőt. Szembeötlő egyes települések dominanciája is: Belső-Szolnokban Dés és Retteg adta a vicebírák több mint harmadát, Kolozsban Magyarpalatka, Kalotaszentkirály és Szucsák, Tordában Torda, Felfalu, Gerendkeresztúr, Pagocsa, Póka, Vajdaszentiván emelkedik ki. Kapcsolatrendszerük általában nem terjedt túl saját rétegükön, jobb esetben egy-egy főrend, főispán szolgálatában álltak, aki esetlegesen a tisztségbe is helyezte őket (Belső-Szolnokban Bánffy Zsigmond főispán Törpényi Jánost58). Nagyon érdekes lenne a közvetlen „hivatali főnökével”, a főbíróval való kapcsolatát vizsgálni, az adott forráslehetőségek között viszont erre csekély lehetőség és remény van. A régiség és vagyoni helyzet ismeretében természetes, hogy Tordában valamivel több, mint felét a vicebíráknak egregiusnak címezték, Kolozsban valamivel több, mint felét nobilisnak, Belső-Szolnokban háromnegyedüket nobilisnak. A tisztség „megbecsültségét” jelzi, hogy a vicebírák meglehetősen gyakran voltak különböző jellegű inzultusoknak kitéve, ami a meggyilkolástól,59 akár jobbágy általi szidalmazástól a megtámadásig terjedt,60 hogy az állítólagosán törvényellenesen lefolytatott vizsgálatok miatt ellenük indított perekről ne is szóljak. Korrupció vádjával viszont, eddigi kutatásaim szerint, nem fogták perbe őket, bár az esetleges mellékjövedelemre nyilván nekik lett volna leginkább szükségük. Megvesztegetésük elmaradását természetesen feladatkörük magyarázza. A megyei ranglétra következő fokán álló, korábban jelentéktelennek tartott alispáni tisztség tulajdonképpen a köznemességnek volt fenntartva, esetenként azonban a kisnemesség felső rétegéből feltörekvőknek, elvétve polgári elemeknek is helyet szorítottak, de némi assessori gyakorlat után innen indult a nagy hivatali karriert befutók vármegye által befogadott utódainak megyei pályafutása is (Tordában Trauzner Lukács ítélőmesternek, az országgyűlés és a fejedelmi tábla elnökének fia, István, illetve Kolozsvári János deák fiscalis director fia, Ótordai Imre deák, illetve Küküllőben Maksai Balázs Ferenc nevű fia). A Kolozs megyeiek mintegy harmadának családja adatolható a 15. századból, további kettőé a 16. század elejéről. Tordában két família birtokos a megyében már a 15. században, negyedüké a 16. századtól. A belső-szolnokiak „fiatalabb” családokból származnak, de figyelembe kell vennünk természetesen azt, hogy a folyamatos névsoruk csak 1640-től állítható össze. A jelentős hivatalnok-értelmiségi karriert megvalósítók fiai tudásuk egy részét nyilván otthonról hozhatták, és feltételezhető, hogy képzésükre kellő figyelmet is fordítottak (nyilván kivételes eset Trauzner Istváné, akit apja az Erdélyből távozó jezsui58 B-SzvmJkv 267. 59 Kolozs vármegye vicebíráját, szucsáki Horvát Pétert a szintén helységbeli Sándorházy Mihály gyilkolta meg 1607-ben. KvmJkv I. 57. 60 1628-ban Forró Boldizsár Torda megyei vicebírót Harasztosi Balázs deák szolgája támadta meg. TvmJkv I. 252.
