Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Dáné Veronka: Az erdélyi vármegyék tisztségviselői kara a fejedelemség korában (1541-1658) V/1111

1122 DÁNÉ VERONKA több vicebírót adott a megyének: Belső-Szolnokban a Samarjaiak, Várallyaiak, Törpényiek, valamint a Kővár vidéki román származású Karuly és Petrucz csa­ládok, Kolozsban a Finták, Szucsákiak, Tordában a Fejérek, Komjátszegiek hármat, a Vita/Vitályos família kettőt. Szembeötlő egyes települések dominan­ciája is: Belső-Szolnokban Dés és Retteg adta a vicebírák több mint harmadát, Kolozsban Magyarpalatka, Kalotaszentkirály és Szucsák, Tordában Torda, Fel­falu, Gerendkeresztúr, Pagocsa, Póka, Vajdaszentiván emelkedik ki. Kapcsolat­­rendszerük általában nem terjedt túl saját rétegükön, jobb esetben egy-egy fő­rend, főispán szolgálatában álltak, aki esetlegesen a tisztségbe is helyezte őket (Belső-Szolnokban Bánffy Zsigmond főispán Törpényi Jánost58). Nagyon érde­kes lenne a közvetlen „hivatali főnökével”, a főbíróval való kapcsolatát vizsgál­ni, az adott forráslehetőségek között viszont erre csekély lehetőség és remény van. A régiség és vagyoni helyzet ismeretében természetes, hogy Tordában va­lamivel több, mint felét a vicebíráknak egregiusnak címezték, Kolozsban vala­mivel több, mint felét nobilisnak, Belső-Szolnokban háromnegyedüket nobilis­nak. A tisztség „megbecsültségét” jelzi, hogy a vicebírák meglehetősen gyakran voltak különböző jellegű inzultusoknak kitéve, ami a meggyilkolástól,59 akár jobbágy általi szidalmazástól a megtámadásig terjedt,60 hogy az állítólagosán törvényellenesen lefolytatott vizsgálatok miatt ellenük indított perekről ne is szóljak. Korrupció vádjával viszont, eddigi kutatásaim szerint, nem fogták per­be őket, bár az esetleges mellékjövedelemre nyilván nekik lett volna leginkább szükségük. Megvesztegetésük elmaradását természetesen feladatkörük magya­rázza. A megyei ranglétra következő fokán álló, korábban jelentéktelennek tar­tott alispáni tisztség tulajdonképpen a köznemességnek volt fenntartva, ese­tenként azonban a kisnemesség felső rétegéből feltörekvőknek, elvétve polgári elemeknek is helyet szorítottak, de némi assessori gyakorlat után innen indult a nagy hivatali karriert befutók vármegye által befogadott utódainak megyei pályafutása is (Tordában Trauzner Lukács ítélőmesternek, az országgyűlés és a fejedelmi tábla elnökének fia, István, illetve Kolozsvári János deák fiscalis di­rector fia, Ótordai Imre deák, illetve Küküllőben Maksai Balázs Ferenc nevű fia). A Kolozs megyeiek mintegy harmadának családja adatolható a 15. század­ból, további kettőé a 16. század elejéről. Tordában két família birtokos a megyé­ben már a 15. században, negyedüké a 16. századtól. A belső-szolnokiak „fiata­labb” családokból származnak, de figyelembe kell vennünk természetesen azt, hogy a folyamatos névsoruk csak 1640-től állítható össze. A jelentős hivatal­nok-értelmiségi karriert megvalósítók fiai tudásuk egy részét nyilván otthonról hozhatták, és feltételezhető, hogy képzésükre kellő figyelmet is fordítottak (nyilván kivételes eset Trauzner Istváné, akit apja az Erdélyből távozó jezsui­58 B-SzvmJkv 267. 59 Kolozs vármegye vicebíráját, szucsáki Horvát Pétert a szintén helységbeli Sándorházy Mi­hály gyilkolta meg 1607-ben. KvmJkv I. 57. 60 1628-ban Forró Boldizsár Torda megyei vicebírót Harasztosi Balázs deák szolgája támadta meg. TvmJkv I. 252.

Next

/
Thumbnails
Contents