Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése (A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán) V/1081
PÁZMÁNY PÉTER ESZTERGOMI ÉRSEKI KINEVEZÉSE 1085 A rendszerezett építkezés mindazonáltal az erősen multikonfesszionális ország elsöprő protestáns többsége (a 16. század végén mintegy 29 protestáns nyomda működött az országban, és csak 1 katolikus), I. Ferdinánd (1526-1564) és I. Miksa (1564-1576) konfesszionális „reálpolitikája”, majd az elhúzódó Lunga Guerra Turca, illetve a belső erőforrások hiánya miatt nem tudott megindulni. A fordulópontot a 17. század korai eseményei hozták el. A konfesszionális frontvonalak megszilárdulása, II. (magyar királyként I.) Rudolf (1576-1608) és a katolikus kézen maradó középkori hierarchia vezetőinek („High Church”) katonai segédlettel történő templomfoglalásai a felső-magyaroszági, úgynevezett szabad királyi városokban (Liberae Regiae Civitates)22 23 1604-ben általános, természetszerűleg számos egyéb politikai és egyéni érdeket is abszorbeáló vallásháború kirobbanásához vezettek.21 A totális protestáns győzelem eredményeként a háborút lezáró bécsi béke (1606) első pontja rögzítette a vallásszabadságot, azaz a felekezetválasztás befolyásolását kivonta a központi hatalom irányítása alól, és a feudális rendek kezébe adta. A békét becikkelyező 1608. évi országgyűlés ezt követően szinte teljesen lerombolta a katolikus episzkopátus középkorból megörökölt közjogi pozícióit.24 A győztes protestáns többség mintegy 350, a háborúban elvett egyházi birtok (teljes apátságok, prépostságok, káptalani és püspöki javadalmak) visszaadását elutasította; a tizedügyeket világi bíráskodás elé rendelték (vitás esetekben meghiúsítva ezzel a tizedek behajtását); a katolikus főesperesek vizitációs jogát és az ezzel járó illetéket (cathedraticum) protestáns többségű területeken átruházták a protestáns szuperintendensekre, esperesekre; a megyéspüspökök főispáni tisztét megkérdőjelezték; számos püspököt kizártak a királyi tanácsból és az országgyűlésből; a kulcsfontosságú udvari kancellári pozíciót világival tervezték betölteni.25 A katsztrofálisnak tűnő vereség jelentős stratégiai fordulatot eredményezett, az 1611. évi nagyszombati tartományi (tulajdonképpen nemzeti) zsinaton a hangsúly az alulról történő építkezésre, mondhatni „organikus konfesszionalizációra” helyeződött. Megkezdődött a trienti program szisztematikus adaptációja, melynek kibontakozásában jelentős szerepet játszott, hogy ha nem is nagy számban, de már rendelkezésre állt egy új papi, szerzetesi generáció. Pázmány ennek a nemzedéknek volt legtehetségesebb, szimbolikus alakja.26 22 Magyarországon nem érvényesült a birodalmi „cuius regio eius et religio” elv. Ezek az akciók a királyi városok templomai felett gyakorolt uralkodói kegyúri jogon alapultak. 23 A Bocskai-féle háború „vallásháború” jellegének elemzése még várat magára. Vö. Pálffy Géza, Győztes szabadságharc vagy egy sokféle sikert hozó felkelés? A magyar királysági rendek és Bocskai István mozgalma (1604-1608) (Századok Füzetek 3), Budapest, 2009. 24 Péter Katalin, A vallásügy a bécsi békében, „Frigy és békesség legyen...”. A bécsi és zsitvatoroki béke (szerk. Papp Klára-Jeney-Tóth Annamária), Debrecen 2006, 171-175; Uő, Az 1608. évi törvény és a jobbágyok vallásszabadsága, Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációtól kezdődő másfél évszázadból (A Ráday Gyűjtemény tanulmányai 8), Budapest, 1995, 129-151 és 246-249. 25 A koronázás előtti 1. 6. 8. 10. és a koronázás utáni 5. paragrafusok. Corpus Iuris Hungarici III (1608-1657), ed. D. Márkus, Budapest, 1900, 9-16 és 28. 26 Carolus Péterffy, Sacra concilia ecclesiae Romano-catholicae in regno Hungáriáé celebrata I—II, Viennae et Posonii 1742, 190-218. - A fentiekre összfoglalóan lásd Hermann Egyed klasszikus
