Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
106 MITROVITS MIKLÓS ményt nem követte komolyabb társadalmi mozgolódás. A május 12-i pozsonyi és 19-i prágai diákmajálisok sem változtak antisztálinista demonstrációkká. Igaz a vidám hangulatú felvonulásokon megjelent néhány követelés, de összességében nem érintette a rendszer alapkérdéseit. A diákok kezdeményezése nem váltotta ki sem az értelmiség, sem a munkások érdeklődését, azok nem sorakoztak fel mellettük.45 Elmondható, hogy a CSKP viszonylag könnyen úrrá lett a helyzeten. 1956. június 11-15 között megtartották a sokak által követelt országos pártkonferenciát, ahol mind Novotny, mind pedig Zápotocky hangsúlyozta az SZKP XX. kongresszusának jelentőségét, ugyanakkor megvédte a CSKP 1954-ben megtartott X. kongresszusának irányvonalát: „A tények világosan arról tanúskodnak, hogy ez az irányvonal helyes volt és ma is helyes, semmit nem kell rajta változtatnunk, és hogy lényegében helyesen és sikeresen valósítottuk meg.” Novotny szerint az SZKP XX. kongresszusa eredményeinek elfogadása „nem jelenti azt, hogy bennük kész használati utasítást látunk valamennyi problémánk megoldására”, hanem saját körülményeiknek megfelelően kell kidolgozniuk a szocialista társadalom felépítésének kérdéseit. Ez lényegében megfelelt annak a politikának, amit a CSKP mindig is folytatott: a „csehszlovák út” politikájának.46 A Slánsky-perrel kapcsolatban továbbra is kitartott amellett, hogy a vádak megalapozottak voltak. Bár a koncepciós perek felülvizsgálata a Szovjetunióban sem volt napirenden, Hruscsov továbbra is Sztálin érdemeként tekintett a trockistákkal és a Buharinnal való leszámolásra. Novotny csupán a jugoszlávokkal kapcsolatos vádakat ismerte el hamisnak, ami megfelelt a szovjet vonalnak. Végső soron a csehszlovák párt gyors konszolidációja Moszkva szemében egyáltalán nem azt jelentette, hogy Prágában nem történt semmi, maradt a sztálinizmus. Éppen ellenkezőleg, a CSKP politikáját Moszkva példásra értékelte. 1957. január 29. és 31. között a CSKP vezetése utazott Moszkvába, majd Hruscsov és Bulganyin hivatalos viszontlátogatására is sor került július 9-16. között. A csehszlovák vezetők körbeutaztatták a szovjeteket az országban: Prága, Pozsony, Kassa, Brno, Ostrava, Plzen, Most, Zsolna és Olomouc volt az útvonal. Az októberi viharos hetek után ez volt Hruscsovék első hivatalos útja a kelet-európai régióban. A két találkozóról kiadott közlemények a teljes nézetazonosságról tanúskodtak, a CSKP pedig teljes támogatásáról biztosította Hruscsovot.47 Lengyelországban forróbb volt a helyzet, a júniusban munkásfelkeléssé alakuló poznani sztrájkot kegyetlenül leverte a lengyel hadsereg. Ochab vezető szerepet vállalt a munkások elleni fellépésben, bár a változásokat már nem akadályozhatta meg.48 Az igazi változást 1956 októbere hozta el. A LEMP VIII. 45 John P. C. Matthews: Majales: The Abortive Student Revolt In Czechoslovakia in 1956. Washington, D.C. 1998. (Working Paper No. 24) 46 Lásd: Pod zástavou socializmu, 5. évf. (1956) 13. sz. 47 Dokumenty ceskoslovenské zahranicni politiky 1945-1960. Praha, Státní Nakladatelstvi Politické Literatury, 1960, 125-135. 48 A poznani eseményekről és következményeiről lásd: Edmund Makowski: Poznahski czerwiec 1956. Pierwszy bunt spoleczenstwa w PRL. Poznan, Wydwnictwo Poznanskie, 2006. [A könyvet magyarul ismerteti: Mitrovits Miklós, In: Világtörténet, 2006. (28. évf.) ősz/tél 86-90.]
