Századok – 2014
MŰHELY - Papp István: Útkeresés. Fehér Lajos gyermek- és ifjúkora (1917-1939) IV/1005
FEHÉR LAJOS GYERMEK- ÉS IFJÚKORA (1917-1939) 1011 zseffel igen hamar megszakadt Fehér Lajos kapcsolata, 1941-ben egy rövid ideig együtt lakott Debrecenben az asztalos szakmát kitanuló öccsével, aki végül visszakerült Szeghalomra és még 2010-ben is ott élt.36 A család benjáminja, Fehér Károly László agrármérnöki diplomát szerzett és növénynemesítési szakemberként dolgozott. 1994-ben halt meg 66 esztendős korában. Vele az időbeli távolság miatt Fehér Lajosnak nem nagyon voltak fiatalkori közös emlékei, később a szakmai érdeklődés közelebb hozta őket egymáshoz.37 Fehér Lajos 1936-ig, a debreceni egyetemre való elkerüléséig élt szüleivel együtt, ezt követően már igen ritkán vetődött haza. 1941 elejétől kezdve pedig évente csupán két-három alkalommal látogatott el Szeghalomra. Fehér életútját vizsgálva kulcskérdésnek tartjuk, hogy milyenek voltak azok a szülők, akik vállalták, hogy áldozatot hoznak azért, hogy Fiuk (pontosabban fiaik) kiemelkedjenek a szegényparaszti sorból. „Szüleim öt gyereket neveltek fel. Családszerető emberek voltak.”38 Ezzel az idillikusnak is felfogható állítással vezette be Fehér Lajos memoárjában szüleiről szóló emlékeinek felidézését. Ezt követően édesapja, id. Fehér Gyula bemutatásával folytatja és hosszú oldalakon keresztül fel sem tűnik az édesanya alakja. Először is azt tudhatjuk meg, hogy az édesapa sokat olvasó ember volt, aki a családjába is átplántálta a könyvek szeretetét. Ráadásul szépen énekelt, főleg népdalokat és református zsoltárokat. Mint falun élő parasztembernek természetszerűleg a mezőgazdasági munkákban való jártassága adta meg az igazi értékét. Fehér Lajos szerint apja „afféle ezermester volt.” Dolgozott a vasútnál, igaz nem derül ki, hogy milyen munkakörben. Autodidakta módon elsajátította a házépítés mesterségét, amit azonban mestervizsga hiányában nem gyakorolhatott. Ezután nádtetők javításával foglalatoskodott. Megtanulta a cipőkészítést, méhészkedett, megpróbálkozott tehéntartással is, hogy könnyítsen a család helyzetén, de sikertelenül. Az 1920-as, 30-as évek fordulóján olyan nehéz anyagi helyzetbe került a Fehér-família, hogy a téli szünetben a két nagyobbik fiú apjukkal együtt a falu által biztosított ínségmunkára járt. Ekkor napi keresetük 80 fillér és 1 pengő között mozgott.39 A korabeli szeghalmi hetilap 1930 első felében megjelent számait átnézve kiderül, hogy ezért a keresetért 2 kg almát vagy 2 kg búzát vehettek, esetleg két darab tenyésztojást, ha esetleg a család megélhetését biztosító baromfiállományt szerettek volna létrehozni. A megélhetés fő forrását a nyáron végzett arató- és cséplő munka biztosította. Vagyis az édesapa nem rendelkezett állandó jövedelmi forrással, csupán 1936-ban javult valamit a helyzet, amikor a nagyapa halála után 5 kát. hold föl-36 Fehér József-interjú. Készítette Pór Edit és Hanák Gábor. Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban OSZK) Történeti Interjúk Tára. 37 Fehér Gyula-interjú. Készítette Pór Edit és Hanák Gábor OSZK Történeti Interjúk Tára. 38 Amennyiben külön nem jelzem, a szülőkre vonatkozó megállapítások Fehér Lajos memoárjának Gyermekkorom című fejezetéből származnak. Lásd így történt i. m. 7-24. 39 így történt i. m. 53. A Horthy-korszak neves agrárközgazdásza szerint ez a bérezés, amely nyáron gyakran napi 16 óra munka után járt, megfelelt az országos átlagnak. „Ez volt a népkonyhák, az állástalan diplomások, a falusi szükségmunkák korszaka.” Lásd „...hivatásom a mezőgazdaság.” Kerék Mihály önéletírása. Közzéteszi Saád József Korall 19-20. szám 2005. május 53-75.
