Századok – 2014
MŰHELY - Papp István: Útkeresés. Fehér Lajos gyermek- és ifjúkora (1917-1939) IV/1005
keres György nevű őse a XVIII. század végén szökött el Fejér megyéből és a Békés megyei Szeghalmon telepedett le. Itt a helybeli Kárász család uradalmában kapott munkát és nevét is megváltoztatta, felvéve szülőföldje elnevezését. Fehér a politikai rendőrség előtt 1942-ben tett vallomásában azt állította, hogy összes őse közrendű (jobbágy),24 református és magyar volt. Az emlékiratban azzal hitelesítette mondandóját, hogy egyetemi tanulmányai során olvasott arról, hogy Mária Terézia úrbérrendezése miatt sok jobbágy szökött az ország egyik részéből a másikra. Mivel egykorú írott forrásaink nincsenek, ezért csupán arra vállalkozhatunk, hogy megnézzük, igaz lehetett-e Fehér Lajos feltételezése. A XVIII. század első felében a török kiűzését követően a csaknem lakatlan belső területek, így Békés megye felé hatalmas paraszti vándormozgalom indult meg. Szeghalmot 1720-ban a megye többi településéhez hasonlóan Harruckern János György kapta meg, hadiszállítói szolgálataiért cserébe. Természetesen nagy szüksége volt a földbirtokaira máshonnan érkező szorgos munkaerőre. Ez a heves belső migráció a települések kialakulásával és a gazdálkodás intenzívebbé válásával a század közepére jelentősen mérséklődött.25 A Fehér által említett Mária Terézia neve éppenséggel a jobbágyi szolgáltatások egységesítését, ezzel végső fokon a jobbágyság helyzetét könnyítő uralkodóként őrződött meg. Az is igaz viszont, hogy az 1767-es úrbéri pátens következtében az Alföldön nőtt a robot mértéke, viszont nagyobb jobbágytelkeket alakítottak ki a rendezést követően.26 Vagyis elképzelhető, hogy ama bizonyos Szekeres György éppen egy földszűkében lévő vidékről szökött el Békés megyébe.27 Több tanulmány is foglalkozik a XVIII. századi Békés megyébe történő paraszti bevándorlással,28 de ennél is fontosabb, hogy a névtani szakirodalom is vizsgálta a Fehér Lajos által említett névváltoztatást kérdését. A XVII-XVIII. századi Erdélyből több olyan példát is ismerünk, amikor a szökött jobbágyok, hogy ne találja meg őket a régi földesuruk, megváltoztatták nevüket, s egyenesen szülőföldjük nevét vették fel. Bár ezzel még mindig utaltak származási helyükre, de ha erős földesúr oltalma alá kerültek, nyugodtan választhatták ezt a megoldást.29 A Harruckern földeket 24 A paraszti ősök jobbágy mivoltát nem véletlenül hangsúlyozta Fehér Lajos. A hozzá hasonlóan a népi kollégisták körében nevelkedő Hegedűs András az életútinteijújában az alábbi finom megkülönböztetést tette: „Hozzá kell még tennem: az elődök szabadparasztok, nem jobbágyok. Ez sok szempontból meghatározó elem.” Hegedűs András: Élet egy eszme árnyékában Bp., Bethlen Gábor Könyvkiadó, 1989. 41. 25 Wellmann Imre: Magyarország népességének fejlődése a 18. században In: Magyarország története 1686-1790. Főszerk.: Ember Győző - Heckenast Gusztáv Bp., Akadémiai, 1989. 25-81. 26 Ifj. Barta János: A tizennyolcadik század története Bp., Pannonica, 2000. 174. 27 Fehér Lajos ismereteit nagy valószínűséggel Szabó Dezsőtől meríthette, aki 1933-ban publikálta A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában (Bp., Magyar Történelmi Társulat) című vaskos munkáját. Ebben egy monográfia terjedelmű bevezető tanulmányt követően az 1764 és 1766 között született, az úrbéri kérdés rendezésére vonatkozó kormányzati forrásokat tette közzé. 28 Schneider Miklós: Adalékok a XVIII. század elején Békés megyébe vándorolt Nógrád megyei jobbágyokról Békési Élet 1973/3. 588-590.; Acs Zoltán: Jobbágyszökések Szabolcsból Békésbe a 18. század első felében Békési Élet 1983/3. 364-369. 29 Szabó T Attila: A XVII-XVIII. századi erdélyi jobbágyszökések névtörténeti vonatkozásainak ismeretéhez In: Uő: Anyanyelvűnk életéből Bukarest, Kriterion, 1970. 269-284.; Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan Bp., Osiris, 2003. 752-761. FEHÉR LAJOS GYERMEK- ÉS IFJÚKORA (1917-1939) 1009
