Századok – 2014
MŰHELY - Papp István: Útkeresés. Fehér Lajos gyermek- és ifjúkora (1917-1939) IV/1005
1006 PAPP ISTVÁN désének. Vajon igaz-e ez feltevésem? Berend T. Iván az új gazdasági mechanizmus előzményeit feltáró könyvében bemutatta a téeszesítés harmadik hullámát is, de sajátos megoldást alkalmazva, nevek említése nélkül utalt az egymással szemben álló szövetkezetesítési koncepciókra.7 A sajnálatosan félbe maradt, Pető Iván és Szakács Sándor által írott vaskos gazdaságtörténeti összefoglalóban megemlítődött ugyan Fehér neve, de csak mint olyan politikusé, akit 1958-ban jobboldali magatartása miatt” marasztaltak el. Munkásságának, politikai programjának értékelése kimaradt a kötetből.8 Fehér születésének 70. évfordulójára látott napvilágot egy reprezentatív összeállítás, amely riportjainak, beszédeinek egy részét tartalmazta.9 Ennek előszavaként jelent meg az az áttekintés, amely mindmáig a legrészletesebben mutatta be politikai pályáját. A tanulmányként is felfogható szöveg szerzőinek, Barla-Szabó Ödönnek és Sipos Leventének a véleményét hűen tükrözte az alábbi mondat: „[Fehér Lajos] Visszakerült tehát az agrárterületre, s agrárpolitikusként vált ismertté és elismertté munkássága a magyar történelemben.” A rendszerváltást követően a kommunista agrárpolitikus portréja új színekkel gazdagodott. Mérföldkőnek számít az a Sipos Levente által írt tanulmány,10 amely a Fehér Lajos és Dögéi Imre közötti agrárpolitikai konfliktust mutatta be. Ebben olvasható az alábbi, igen lényeges megállapítás: „Bizonyos túlzással azt mondhatnánk, hogy az MSZMP 1957. júliusi agrárpolitikai tézisei Nagy Imre agrárfelfogását fejlesztették tovább.” Ennél a felismerésnél, amelynek ilyen határozott kimondására a rendszerváltásig kellett várni, még tovább ment Nagy Imre biográfusa, Rainer M. János. Ó 1996-ban megjelent könyvében úgy vélte, hogy Fehér Lajos és munkatársai Nagy 1947-49-es agrárprogramjának számos elemét valósították meg az 1960-as években, a rá való hivatkozás nélkül.11 Az ugyancsak ebben az esztendőben a nagyközönség elé kerülő, tekintélyes agrártörténeti tanulmánykötetben az a Romány Pál értékelte Fehér Lajos munkásságát, aki maga is munkatársai közé tartozott. Ó szorosan összekapcsolta Fehér és Erdei Ferenc személyét, és úgy vélte kettejük munkálkodásának hatása az 1960-as, 1970-es évek agrárpolitikájának csaknem minden szintjén kimutatható.12 Benkő Péter a népi mozgalom általa szerkesztett elitlistáján szerepeltette Fehér Lajost, mivel 1945 előtt a Szabad Szó szerkesztőségében dolgozott. A róla írt rövid életrajzban az alábbiakban látta jelentőségét: „Az agrárlobby fejeként nagy érdemeket szerzett abban, hogy az agrártermelés fellendült az 1960-as, 7 Berend T. Iván: Gazdasági útkeresés 1956-1965. A szocialista gazdaság magyarországi modelljének történetéhez Bp., Magvető, 1983. 249-271. 8 Pető Iván - Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985 I. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka Bp., Közgazdasági és Jogi, 1985. 443. 9 Fehér Lajos: Sorsfordító évtizedek. Cikkek és beszédek (1941-1981). Bp., Kossuth, 1987. A bevezető a kötet 5-22. oldalán található. 10 Sipos Levente: Reform és megtorpanás. Viták az MSZMP agrárpolitikájáról (1956-1958). Múltunk 1991. 2-3. sz. 188-197. 11 Rainer M. János: Nagy Imre. i. m. . 453. 12 Romány Pál: A nagyüzemi átszervezés és a mezőgazdaság integrációja In: Magyarország agrártörténete. Agrártörténeti tanulmányok Szerk.: Orosz István - Für Lajos - Romány Pál Bp., Mezőgazda, 1996. 503-530.
