Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Róbert: A Liberális Internacionálé (Liberal International) Magyar Csoportja, 1949-1994. Magyarok egy nemzetközi pártszervezetben IV/983
A LIBERÁLIS INTERNACIONÁLÉ MAGYAR CSOPORTJA 1949-1994 989 végső oka nem politikai-elvi jellegű volt, hanem presztízs szempont és némi személyes ellentét dominált. Eleinte Apponyiék látszottak győztesnek, a CLE 1954. áprilisban elfogadott felvételi határozata azonban a Vészyékkel folytatandó egyesítő és egyeztető tárgyalást is előírta számukra. A megbeszélések sokáig elhúzódtak. Amikor 1957. decemberben Vészy csoportja is bekerült a CLE tagjai közé, a lengyel emigránsokhoz hasonlóan a magyar liberálisokat is két csoport képviselte. Ez a tény Apponyit elutasító álláspontjának módosítására ösztönözte, s hajlandó lett a Vészy-csoporttal kölcsönösen előnyös, harmonikus — az LI által már évekkel korábban is javasolt — kapcsolat kialakítására.22 Ennek végső megoldására 1958 júniusában kompromisszumot dolgozott ki: a két csoport egyesülését indítványozta a kisebb politikai múlttal és tapasztalattal, de nagyobb létszámmal rendelkező Vészy Mátyás vezetésével, aki közvetlenül tudná képviselni a magyar liberalizmus és a száműzött magyar liberálisok érdekeit. Apponyi megegyezés híján, kilátásba helyezte minden világszervezeti tisztségéből (így a Liberális Internacionálé Végrehajtó Bizottsága) való lemondását, azt, hogy egyik csoportot sem képviselve, egyéni tagként folytatja liberális tevékenységét.23 (A képviselet megosztásának ötlete csírájában már 1953-ban megfogalmazódott Apponyi írásaiban, amikor Vészy londoni képviseletét és a CLE- ben betöltendő vezető szerepét javasolta, maga pedig az EC-ben képviselte volna a magyar liberalizmus ügyét.)24 Apponyit liberális tevékenysége elismeréseként a Végrehajtó Bizottság döntésének megfelelően a világszervezet 1963-ban St. Gallenben tartott kongresszusán az LI patronjává (tiszteletbeli alelnök) választották.25 (Utolsó ismert levelében méltatta a magyar liberálisok háború előtti és alatti küzdelmét, ugyanakkor jogosnak és megkérdőjelezhetetlennek tartotta a magyar liberális emigráns csoport — Vészy utódainak — a hagyományoknak megfelelő s általa is sikeresnek tartott munkáját.)26 Az 1956-os magyar forradalom leverése utáni exodus hullám a magyar liberális mozgalom megújulását és vérfrissítését eredményezte. Az LI-ben a magyar képviselet kizárólagosságáért folytatott küzdelemben a Vészy- és az Apponyi-frakció kezdettől fogva zömében idős tagokból állt, szimpatizánsaik körében is az idősebb korosztály dominált. Az általános kiöregedés miatt is sürgőssé vált az évtizedek óta a külföldi emigráns létben élők mellett a frissen kimenekült fiatalabb korosztályok között olyan liberális gondolkodású személyeket találni, akik át tudják venni a stafétabotot s egyúttal utánpótlásként számba jöhetnek a magyar liberális mozgalom számára. A lehetőség elvileg mindkét frakció számára adott volt ugyan, de sikert Vészy és köre tudott inkább felmutatni. Ehhez persze szerencsés véletlenek összjátéka is kellett. 22 ADL 10472/3, Liberal International: Hungary (BDR Liberal Union) 1949-1963. 21. Derick Mirfin főtitkár levele Apponyi Györgyhöz. 1958. január 1. 23 ADL 10472/3, Liberal International: Hungary (BDR Liberal Union) 1949-1963. 13. Apponyi György levele John MacCallum Scott főtitkárhoz 1958. június 21. 24 ADL 10472/3, Liberal InternationakHungary (BDR Liberal Union) 1949-1963. 87. Apponyi György levele Fiona Baker LI végrehajtó titkárhoz. 1953. november 13. 25 ADL 10472/3, Liberal International: Hungary (BDR Liberal Union) 1949-1963. 6. Apponyi György válasza Richard Moore főtitkár részére. 1963. július 14. 26 ADL 10441/2b, Liberal International: Committe of liberal Exiles (CLE) (1957-1966)/1. Apponyi György levele Barbara Solomons LI adminisztratívtitkár részére. 1964. december 16.
