Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Vukman Péter: Egy jugoszláv diplomata Magyarországon (1945-1949): Lazar Brankov IV/959
976 VUKMAN PETER kultusz” idején elkövetett törvénysértésekkel kapcsolatosan a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága részére küldött 1962. augusztus 17-én. A jelentésből kiderül, hogy Brankovot az AVH őrizetbe akarta venni, Puskin budapesti szovjet nagykövet viszont Farkas Mihálynál, majd Rákosi Mátyásnál is interveniált, és kérte, ne vegyék őrizetbe a jugoszláv politikai emigráció magyarországi vezetőjét. A jelentéshez Fjodor Bjelkin és Makarov 1949-es közléseiből mellékelt kivonatból egyértelműen kiderül az is, Brankov emigrálásának forgatókönyvét Rákosi találta ki: „[...] Brankov ügyével kapcsolatban Rákosi elvtárs a következő gondolatot fejtette ki. Brankovnak azt kell mondania, hogy ő Magyarországon maradt és „szakított” a jugoszláv kormánnyal, nem őszintén, hanem Tito és Rankovics megbízásából, azzal a céllal, hogy mélyen beépüljön és további aknamunkát folytasson Magyarországon.” Mi több, „Rákosi elvtárs olyan utasítást adott a magyar nyomozóknak, hogy kapjanak meg Brankovtól [egy olyan] vallomást, mely szerint ő régi rendőrségi provokátor és személyesen részt vett Rákosi elleni terrorakció előkészítésében”.81 Moszkvai letartóztatását követően (1949. június 21.) Rákosi azt is sürgette, hogy Brankovot mihamarabb küldjék vissza Magyarországra. 1949. július 10-én az alábbiakat táviratozta Moszkvába: „Nyomatékosan kérem, hogy azonnal adják át nekünk Brankovot, akinek vallomására [a Rajk-per előkészítése miatt] igen nagy szükség van.”82 Brankov állításainak fenti ellentmondásosságára pedig az adhat magyarázatot, hogy az egykori jugoszláv diplomata 1956 tavaszáig magánzárkában raboskodott, elítéltekkel és külső személyekkel nem érintkezhetett, a politikai fejleményekről, így a szovjet-jugoszláv és a magyar-jugoszláv kapcsolatokban bekövetkezett változásokról nem kapott tájékoztatást. Egy 1956. március 19-én keletkezett jelentés szerint rendkívül befolyásolható volt, vallomásait a „kihallgató magatartásából és a feltett kérdésekből” kiindulva a felülvizsgálat során is napról-napra változtatta.83 Fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy miként a Rajk-pert, úgy a felülvizsgálatot is befolyásolta az adott politikai légkör, ami előre meghatározta az elérni kívánt végeredményt. Mindez Brankovot is gyakran dilemma elé állította.84 Emigrálása és letartóztatása közti fél évben azonban a jugoszláviai politikai emigráció vezetőjeként Brankov még számos fontos feladatot ellátott. 81 ÁBTL 2.1. IX/1/1. 3. és 22-23. 82 A dokumentumot közli: Rainer M. János-. Távirat „Filippov” elvtársnak. Rákosi Mátyás üzenetei Sztálin titkárságának, 1949-1952. Évkönyv, 1998. Budapest, 1956-os Intézet, 1998. 107. Rákosi Visinszkij szovjet külügyminiszternek küldött július 4-i táviratában újból sürgette Brankov átadását. Uo. 11. lábjegyzet. 83 ÁBTL 2.1. I/109-a (V-143403/1). 332-333. 84 Erre vonatkozóan lásd Brankov 1954. augusztus 24-én és augusztus 30-án felvett feljegyzéseit, amelyben szinte megismételte az 1949-es perben betanult vádakat. Brankov bírálóan említette, hogy Rajk „sokkal előbb már eltussolta a Szovjetunió jelentőségét és vezető szerepét a kapitalizmus ellen vívott világméretű harcban”. Vádként hozta fel azt is, hogy a Tájékoztató Iroda határozata után, „amikor az MDP vezetői több gyűlésen felléptek és leghatározottabban elítélték Tito politikáját, Rajk volt az egyedüli, aki nem tette ezt”. ÁBTL 2.1. I/l-d (V-142673/4). 316-319. Idézi: Vukman Péter: „Tito és Rankovics bizalmi emberei”: Rajk László és Lazar Brankov. In: Magyarország és a Balkán a XX. században. Tanulmányok. Szerk.: A. Sajti Enikő. Szeged, JATEPress, 2011. 211-212.
