Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 963 tű eszes ember, eleitől fogva az erdélyi méltóságos fejedelmeknek jóakarójok volt, idvezült klmes urunknak is sokat szolgált”. Ez alapján egyértelmű, hogy Szidkí pasáról van szó, aki valóban régi „barátja” volt az erdélyieknek. Karrierje kezdetén ő is Defterdár Musztafa emberei közé tartozott, akárcsak az erdélyiek nagy barátja, Ibrahim rúznámedzsi efendi. Valóban I. Rákóczi György alatt viselte először ezt a tisztséget, II. Rákóczi György fejedelmi megerősítése pedig a második hivatali idejére (1648. augusztus - 1650. augusztus) esett. Harmadszor Tarhondzsu Ahmed nagyvezír alatt nyerhette el a posztot 1652-ben, de Dervis Mehmed alatt át kellett azt adnia Sámízáde Mehmednek. Utódját azonban Ipsír pasa 1655 elején „zarándokútra” küldte, így Szidkí negyedszerre is visszakapta pozícióját.79 1655 májusában Ipsír Musztafa nagyvezír „zajos” bukását is jól vészelte át az új hálózat - a nakíb pozíciói még meg is erősödtek általa. Gheorghe §tefan vajda szerájbeli .jóakarói” viszont (köztük Rejhán hodzsa, Ali hazínedár, azaz kincstartó aga, és Gürdzsí Kenán janicsár aga) száműzetésbe kényszerültek, így egy időre neki is II. Rákóczi György kapcsolataira kellett hagyatkoznia, míg meg nem újította saját hálózatát.80 Erdély új portai kapcsolatrendszerének hatékonyságát a havasalföldi zsoldossereg, a szemények 1655. évi lázadása és az arra adott portai reakciók tették először komolyan próbára. A Mátéi vajdától örökölt lázongó zsoldosok 1655 tavaszán nagy vérengzést rendeztek a havasalföldi bojárok között, majd egy időre valószínűleg túszul ejtették Constatin §erban vajdát, annak szökése után pedig új vajdát állítottak. A zsoldoslázadás hamarosan az egész országra és több társadalmi rétegre is kiterjedő komplex mozgalommá vált, ami társadalmi és — feltételezett vagy valós kozák kapcsolatai miatt — külpolitikai szempontból is problémát jelentett a szomszédos hatalmak számára. Mint azt II. Rákóczi György későbbi magyarázkodó leveleiből tudhatjuk, a fenyegetőnek tűnő helyzet megoldására nem csupán az Oszmán Birodalom területére menekült Constantin §erban vajda kérte az erdélyi fejedelmet, hanem a terület biztonságárét felelős legfontosabb oszmán hivatalviselő, Rákóczi fogadott „atyja”, Szijávus szilisztrai beglerbég, sőt maga Ibsír Musztafa nagyvezír is felszólította őt a beavatkozásra. Ibsír halála után állítólag olyan levelek kerültek elő, amelyekből kiderült, hogy a nagyvezír parancsba adta Szijávusnak, ha a havasalföldi vajda a kezébe kerül, fogolyként küldje a Portára. (Isztambulban később sem csináltak belőle titkot, hogy Constantin §erban nem túl népszerű, és már döntés született a leváltásáról.) Az 1655. május 11-én meggyilkolt Ibsír Musztafa utóda, Kara Murád nagyvezír pedig június 14-én ismételten utasította Szijávus pasát a havasalföldi rendcsinálásra. Neki azonban szerény haderejével nyilván nem lett volna szerencsés egyedül 79 „mert bizonyos dolog hogy az ő szolgálatja nélkül és az réz effendié nélkül Nsgod el nem lehet.” Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1655. jan. 4 EÉKH I. 539.; Balogh Máté és Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1655. dec. 30. EÉKH I. 569-572.; a „réz effendi” hivataláról: Várady István és Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1655. szept. 22. EÉKH I. 58.; Szidkí életrajza: Sídki Pa§a: Gazavát-i Sültén Muréd-i Rábi’ (IV Murád’m Revan Seferi). Ház. Mehmet Arslan. Istanbul 2006. XVII-XX. Politikai körétől 1. Evliyé, 2001, 29. 80 Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1655. jan. 4. máj. 10. EÉKH I. 543., 1655. aug. 14., 1656. febr. 4. MHHD 23. 228., 311.; Váradi István jelentése, 1655. jún. 14. EÉKH I. 547.; Gheorghe §tefan saját önálló portai kapcsolatairól: a moldvai kapitihák jelentése, 1656. jan. 23. EÉKH II. 214-215.
