Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
955 egykori barátja és kethüdája, Dervis Mehmed kapudánpasa nyerte el a nagyvezíri méltóságot, miként erről már szóltunk. Habár a térség ügyeiben illetékes szilisztrai beglerbég, Rákóczi „adoptivus atyjafia” — és a moldvai vajda régi haragosa —, Szijávus pasa szilárdan Lupu ellenében foglalt állást, s a dívánülő vezírek között is akadtak, akik pártolták volna az Erdély és Moldva révén felvállalható lengyel orientációt is, az új nagyvezír elutasította azt, és inkább 180 fokos fordulatot próbált végrehajtani a Porta moldvai politikájában. Május 23-án követséget küldött Lupu uralmának megerősítése végett Moldvába, s az erdélyiek egyik informátora szerint több levélben is sürgette a krími kánt Erdély megtámadására. III. Iszlám Giráj azonban inkább gratulált az erdélyiek első sikereihez, és később sem nagyon hajlott a nagyvezír szavára.63 Lupu ekkor már „előre menekült”: jól tudta, hogy újdonsült sógora, Hmelnyickij hetman már 1648-ban igényt formált a Portán a moldvai vajdaságra. Ennek jegyében ő sem kívánt megelégedni Moldvával, s a rendelkezésére álló több ezer fős kozák segélyhaddal megkísérelte megvalósítani régi tervét, megbuktatni Mátéi Basarab havasalföldi uralmát. Mire azonban a Portáról a megerősítésére küldött csausz a hadszíntérre ért, Mátéi vajda hada 1653. május 27-én — tulajdonképpen teljesen váratlanul — döntő győzelmet aratott a Finta folyónál a kozákok és moldvaiak egyesült serege felett. A kínálkozó alkalmat már Mátéi sem szalasztotta el, így júniusban Lupu ismét menekülésre kényszerült Moldvából. Azzal, hogy a moldvai vajda erőszakkal rontott rá a szultán egy békés adófizető országára, nem szerzett újabb jó pontokat a Portán - ráadásul időközben az erdélyi és a havasalföldi követek közvetítésével Georghe §tefan pénze és ajándékai is eljutottak a nagyvezírhez, a szultánhoz és a belső szeráj hatalmasságaihoz, például a császár befolyásos hodzsájához, Rejhán agához, akiből tartósan az új II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 63 1653. máj. 6-án az erdélyi kapitiha még állítólag úgy tudta, hogy a Portán „nem bánják Lupulon esett dolgot, sőt inkább akarják azt, ... tatárnak, kozáknak parancsolnak, veszteg legyen” II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1653. máj. 17. MHHD 24. 455; a módosuló török álláspontokról: Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 239. 45. j.; a Habsburg rezidens szerint 1653 márciusában már Szijávus volt a szilisztrai beglerbég: Simon Reniger jelentése, 1653. márc. 21. Österreichisches Staatsarchiv, Wien; Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Staatskanzlei, Türkei (Turcica) [a továbbiakban ÖStA HHStA Turcica], Karton 126. Fase. 62/b. Konv. D. 1653 Jänner-Juni (= W3584 tekercs) (= MNL OL Mikrofilmtár X 880)) [Az adatot Kármán Gábortól kaptuk, amit ez úton is köszönünk neki.]; Szijávust 1646-ben a moldvai vajda fosztatta meg a szilisztrai beglerbégségtől: Szalánczi István jelentése, 1646. dec. 5. Beke-Barabás, 808.; köztudomású volt, hogy ezért rossz viszonyban van Lupuval: Földvári Ferenc jelentése, 1651. szept. 30. EEKH I. 225.; Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. márc. 23. MHHD 23. 343.; az atyafiság ismételt megújítását Szijávussal Krauss 1654-re teszi: Krauss, G: Erdélyi krónika i. m. 226.; 1655 májusában a fejedelem már valóban „apjaként” említi: EEKH I. 541.; a Krími reakcióról: „tatár hámtúl emberi megjüttek, köszöni, Lupult kitudtuk országábul, nagyobb, kedvesebb dolgot az portának [és] neki annál nem cselekedhettünk” II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1653. máj. 20. MHHD 24. 455.; Krauss, G.: Erdélyi krónika i. m. 217-218.; Dervis Mehmed nagyvezír „hátteréről”: Metin Kunt: Dervis Mehmed Pasa, Vezir and Entrepreneur: A Study in Ottoman Political-Economic Theory and Practice. Turcica 9. (1977: 1. sz.) 199.; a nagyvezír megvesztegetéséről és annak tervezett Erdély és Havasalföld ellenes lépéseiről, többek között a budai vezír „distractiojának” híréről: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1653. jún. 1. MHHD 24. 459.; a szilisztrai pasa Mátéi vajda elleni lépéseiről: Mátéi Basarab levele II. Rákóczi Györgyhöz, 1653. aug. 30. Veress E.\ Documente i. m. 10. k. 269.; a krími kán és a nagyvezír tárgyalásairól: Sebesi Ferenc jelentése, 1653. szept. 14. MHHD 23. 129.
