Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
936 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS Ebben a kényes helyzetben a sűrűn változó portai viszonyok között nehéz volt fogódzókat találni. Ráadásul az új fejedelem, II. Rákóczi György otthoni helyzete sem volt ekkor stabil. Bár családjának nagyratörő tervei voltak Lengyelországban, ezeknek korántsem volt biztos hátországa.13 Az ifjabb Rákóczi György így tehát rákényszerült, hogy rövid hezitálás után 1649-ben saját családi kincstárából rendezze az elmaradt erdélyi török adó befizetését, ami miatt viszont feszültté vált viszonya igen „takarékosan” gazdálkodó édesanyjával. Közben pedig portai főkövete, Serédi István ismét felvette a kapcsolatot a „régi jóakarókkal”. Erdély egyik legrégibb ,jóakarója”, Músza vezír kapudán pasaként ugyan még 1647-ben életét veszítette a velenceiek elleni háborúban, de az elnyűhetetlen Zülfikár aga mellett ismét előkerült a bosnyák Ali aga, a nagyvezírek kedvelt tanácsosa. Rajtuk kívül az erdélyiek által idősebbnek nevezett Júszuf pasával is megsűrűsödtek a tanácskozások, aki szintén a szultáni díván tagja volt és fontos szerepet vitt a későbbiekben.14 Isztambul: Kőszem idősebb anyaszultánnő és a janicsáragák (1649. június - 1651. szeptember) Szúfi Mehmed pasa nagyvezír félreállítása (1649. máj.) után immár az új hatalmi csoportosulás egyik tagja, Kara Murád janicsáraga vett át a birodalom irányítását.15 Nagyvezírként azonban már ő sem tudta kielégíteni hajdani fegyvertársai igényeit: az új janicsáraga, Musztafa Kara csávus rövidesen jobb szövetséges után nézett, akit a szultán anyja, Turhán személyében talált meg. Ezzel újabb törésvonal keletkezett: immár az uralkodó nagyanyja (Köszem) és anyja (Turhán) is egymással viaskodott a hatalomért. Az irányítás egyenetlensége persze a birodalom egészére is rossz hatással volt, a közállapotok tovább romlottak. Az egyik korábbi nagyvezír, az 1626-ban elhunyt Gürdzsí Mehmed pasa rokona, Gürdzsí Abdünnebí például a vele szemben tanúsított inkorrekt eljárás miatt fellázadt, s — természetesen a jobbítás szándékával — csapatokat gyűjtött és a fővárosba vonult. (A hozzá csatlakozó vidéki szpáhik az isztambuli társaikon esett sérelmek megtorlását követelték.) György levelezéséből 1646-1660. Sajtó alá rendezte Izsépy Edit. Bp. 1992. (a továbbiakban: BUBFS VIII.) 19-20.; Gyárfás Ferenc jelentése, 1649. márc. 6. EÉH I. 38-39.; Serédy István jelentése, 1649. máj. 2. MHHD 23. 17.; Jósika Farkas jelentései, 1650. ápr. 15., 1650. máj. 4. TT 1889. 341-342., 344.; a két vármegye visszaszerzéséről szóló budai tárgyalásokról: II. Rákóczi György levele Rákóczi Zsigmondhoz, 1651. jún. 3. MHHD 24. 433. 13 Az 1650-ben a zsitvatoroki béke megújítása végett Isztambulba érkező Habsburg követ, Johann Rudolf Schmied zárójelentésében például hosszan értekezett a birodalom változékony „államformájáról”, amelyet szerinte a változó erőviszonyoknak megfelelően akár „monarchiaként”, akár egyfajta arisztokratikus köztársaságként, netán „demokráciaként”, azaz a sokaság uralmaként, sőt akár triumvirátusként is le lehetne írni: Meienberger P: Johann Rudolf Schmied i. m. 125-129.; Kármán G.\ Erdélyi külpolitika i. m. 119-120., 144—145. 14 Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 145-147.; Lorántffy Zsuzsanna II. Rákóczi Györgynek, 1649. ápr. 30. MHHD 24. 405.; Serédi István jelentése, 1649. máj. 2. MHHD 23. 17.; Ali aga levele, 1648. nov., EÉH I. 18.; Gyárfás Ferenc jelentése, 1648. dec. 20. EÉH I. 21.; Gyárfás Ferenc jelentése, 1649. márc. 6. EÉH I. 38., 40. 15 Életrajzát 1. Abdulkadir Özcan: Kara Murad Pa§a. Belleten 63. (1999) 489-509.
