Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Vincze Dániel: Rebellisek, elégedetlenek, magyarok. A Thököly-felkelés a London Gazette hasábjain IV/891
A THÖKÖLY-FELKELÉS A LONDON GAZETTE HASÁBJAIN 915 inkább a kurucok vezetőjeként, vagy főembereként kezdte emlegetni, amire mások esetén korábban ritkán volt példa.129 Míg ezen időszakot megelőzően a felkelést túlnyomórészt mint amorf, az egyszemélyes vezetést sokszor nélkülöző, több főember irányítása alatt álló képződményként ábrázolták, addig itt Thökölyt néhány hónap alatt szép lassan a bujdosók egyedüli irányítójaként tették meg,130 és mind a hadi, mind a diplomáciai lépéseket ezentúl már egyedül neki tulajdonították. Innentől kezdve tehát már nem magát a mozgalmat nevezték meg, hanem annak irányítóját, az abban résztvevőket pedig eleinte váltakozva illették a „Hungarians” és a „Rebells” jelzőkkel. Ennek pontos használatával kapcsolatosan valószínűleg azonban a korábbiakkal ellentétben nem alakult ki egységes koncepció. így 1683-ban a Sziléziába betörők portyázók magyarok,131 míg a Tokajnál összegyűlt erők rebellisek voltak.132 Azt, hogy a Gazette mikor melyik szót használta, néhány esettel kapcsolatosan pontosan meghatározható, máshol viszont csak halvány sejtésekbe, ellenpéldákkal szembeállított feltételezésekbe bocsátkozhatunk. így például ha a kurucok egy híren belül kerültek szembe más, magyar katonasággal is felálló csapatokkal, akkor rendszerint újra rebellissé váltak, míg a másik fél a megkülönböztető „Hungarians” jelzőt nyerte el.133 Hasonlóan egyértelmű tendenciát mutatnak azon események, amikor Thökölyhez katonák csatlakoztak, akik soha nem lázadók, hanem „magyarok” voltak csupán, akkor is, ha esetleg a császári csapatokból dezertáltak.134 Kicsit más a helyzet a kuruc vezér oldaláról elpártoló, és a császári seregbe átálló személyek esetében. Mert míg 1684-ben a tőle elállókra a „Hungarians”, jobbik esetben „great many Hungarians” kifejezést alkalmazták,135 addig 1685-ben, Thököly meggyengülése, majd fogságba ejtése után a tömeges császári szolgálatba szegődőket is rövid időre a lázadó jelzővel illették,136 ezzel szemben viszont az elkövetkező években a dezertőrök már újra magyarokként szerepeltek.137 Az átállók esetében azonban azt, aki rászolgált, utólag nem haboztak dicsérő szavakkal elhalmozni. Ez történt Petneházy Dávid esetében is, akinek haláláról közölt rövid tudósítás során megemlítették, hogy a nevezett kapitány, miután visszatért a császár hűségére, kimagasló szolgálatokat tett az uralkodó számára.138 A rebellis-magyar jelzők váltakozásával kapcsolatosan még az az eleinte ésszerűnek tűnő feltételezés sem állja meg a helyét, hogy talán a török vagy tatár csapatokkal egyesült erők esetén a lap mindkét fe129 L. pl.: 1672 október 24., Nr. 724., LG., 1673. február 13., Nr. 756; 1674. július 30., Nr. 908; 1678. január 28., Nr. 1273. 130 Jó példa erre az, hogy míg 1680 szeptemberében Thökölyt a felkelők közti „principal magként emlegették, 1682 februárjában pedig már egyértelműen kijelentették, hogy ő az elégedetlenek vezére. LG., 1680. szeptember 23., Nr. 1550., 1682. január 16., február 16., Nr. 1687;. 1696. 131 LG., 1683. május 7., Nr. 1822. 132 LG, 1683. június 7., Nr. 1832. 133 LG., 1684. április 14., Nr. 1921; 1688. február 13. Nr. 2321. 134 LG., 1685. március 4., 15., Nr. 2118; 2121., 1686. március 29., június 10., Nr. 2125; 2146., 1687. február 24., Nr. 2220., 1689. február 7., Nr. 2426., 1691. április 16., Nr. 2654. 135 LG., 1684. október 2., 30., Nr. 1970; 1978. 136 LG, 1685. november 9., 12., Nr. 2085; 2086. 137 LG, 1688. július 5., Nr. 2362. 138 LG., 1686. október 14., Nr. 2182.
