Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Vincze Dániel: Rebellisek, elégedetlenek, magyarok. A Thököly-felkelés a London Gazette hasábjain IV/891
912 VINCZE DÁNIEL Rebellisek, elégedetlenek, magyarok Már Köpeczi Béla is felfigyelt e három jelző folytonos, valamilyen rendszerességet, szabályt sejtető váltakozására a francia nyelvű lapok hasábjain. A szerző szerint „a magyarok rebellisek, különösen, mikor gyengék, felkelők, ha a sajtó semleges akar maradni, malcontensek, elégedetlenek, ha hivatalosabban akarják megnevezni őket. Mindez világossá teszi, hogy a szóhasználatot is a külpolitikai érdek határozta meg”.106 A fenti példához hasonlóan a London Gazette oldalain is többféle elnevezésre lelhetünk a mozgalomban részt vevőkkel kapcsolatosan, annyi eltéréssel, hogy itt az „elégedetlenek” és „rebellisek” kifejezéseket vizsgálva a francia lapokkal szemben valamelyest eltérő megjelenítési szabályokat figyelhetünk meg. Az 1670-es eseményekkel kapcsolatosan eleinte meglehetősen változó jelzőkkel találkozhatunk, a lap ugyanúgy említést tett elégedetlen (discontented) magyarokról,107 mint lázadókról (rebells)108 vagy felkelőkről (revolters),109 ám a kezdeti bizonytalanságot követően a legelítélőbb rebellis jelző 1670 végétől túlnyomórészt általánossá vált a mozgalom jellemzésével kapcsolatosan. Ennek az elnevezésnek az egyeduralma 1675-ig bezáróan töretlen volt, amikor első alkalommal — bizonyos uralkodói engedmények kapcsán — felbukkant a „malcontent” kifejezés. Gyakorlatilag innen számíthatjuk azt a néhány éves periódust, aminek során jól felépített szabályosságot figyelhetünk meg a két frazeológia használatával kapcsolatosan.110 Egy évvel ezen említés után ugyanis újból találkozhatunk mindkét szóval, ám már itt megfigyelhető az a későbbiekben általános gyakorlattá vált használati mód, miszerint a felkelők csak akkor voltak „elégedetlenek” amikor az uralkodó valamilyen engedményt tett a számukra, tárgyalt velük vagy esetleg kegyelmet hirdetett, amikor viszont harcban álltak egymással, rendszerint gyorsan rebellissé váltak. A tárgyalt időszakban néhány híradáson belül is gyakorta szisztematikusan változott a szóhasználat, és csak azon személyekre használták a „malcontent” megnevezést, akik hajlandóak voltak a békéről tárgyalni, császári szolgálatba álltak vagy hazatértek. így például az újság 1677. február 8., 15., 22. és március 5-i számában átálló elégedetlenekről adott hírt, de az ezen közlések között időrendileg elhelyezkedő február 19-i kiadásában már rebelliseket említettek, akik jellemzésénél megemlítették, hogy nagy esélyt látnak arra nézve, hogy azok a külföldi támogatás miatt elvetik az uralkodó békülékeny szándékát. Ezt követően a harcot újra felvevők, vagy át nem állók továbbra is lázadók maradtak, amely megfogalmazás egyébként ezen év publicisztikáját végig jellemezte. 1677 nyarán is hasonló kettősség uralta a Gazette retorikáját. Erre a legjellemzőbb példát a június 4-i szám szolgáltatja, ahol leírják, hogy az ural106 Köpeczi BMagyarország a kereszténység ellensége i. m. 68. 107 LG., 1670. november 28., Nr. 1672.; március 28., április 4., Nr. 664; 666. 108 LG., 1670. május 23, szeptember 12., október 10., október 24., Nr. 472; 504; 512; 516.,1671. január 23., február 27., Nr. 542.; 552. 109 LG., 1670. május 30., Nr. 474. 110 LG., 1675. április 19., Nr. 983. Ennél az első említésnél azonban még nem alakulhatott ki az alábbiakban bemutatásra kerülő koncepció tudatos használata, mivel itt az elégedetlenek megemlítését követően még írnak egy átálló, rebellisként jellemzett vezetőjükről is.