Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Vincze Dániel: Rebellisek, elégedetlenek, magyarok. A Thököly-felkelés a London Gazette hasábjain IV/891
908 VINCZE DANIEL Ungvár várát, majd a következő sorokban már egy ennek szögesen ellentmondó tájékoztatásról tettek említést, amely szerint a felkelők feje kénytelen volt felhagyni az ostrommal, minek során 400 emberét elvesztette.79 80 Más alkalmakkor viszont — bármilyen szépnek is tűnt — még a győzelmi hírek hitelét is megkérdőjelezték, mint 1684-ben, amikor „nagyon biztosan jelentették, hogy a császári erők meglepték Munkácsot, de mi ennek semmilyen hitelt sem adunk”.80 A kétkedés, tagadás és két hír egymással való szembeállítása utáni következő lépést azon közlések jelentik, ahol valamely híradást, vagy híradásokat megbízhatóbbnak ítéltek másoknál, és a többi kárára egy forrás mellett tették le voksukat. Jól tárja elénk ezt egy 1685-ös jelentés, ahol leírják, hogy bár „nincsenek biztos híreink Thököly felől, de az általános értesülés (general report) szerint feleségével visszavonult, hogy kivárja a török sikerét”.81 Hasonló szellemben értesítette az olvasókat egy 1685-ös év végi újságcikk is, amely a kuruc fővezér fogságba ejtése utáni eseményeket kívánta bemutatni, de előtte megjegyezte, hogy „a Thökölyről szóló tudósítások nagyon különbözőek, de a legjobb elbeszélés szerint...”.82 Néha utólag egy-egy információval kapcsolatosan kiderült, hogy az csupán kacsa, így visszamenőleg nem maradhatott el az olvasók helyes tájékoztatása sem, bár ennek az ellenkezőjére is akad néha precedens. Azokat az eseteket, amikor a lap utólag helyesbítésre szorult, talán mi sem illusztrálhatná jobban, mint a Thököly állítólagos halálhírét övező téves hírverés, ami még a mozgalom lefelé szálló ágában is hathatósan szemlélteti a kurucok dezinformációs tevékenységének hatékonyságát.83 Az történt ugyanis, hogy egy 1687 februárjában megjelent közlemény szerint a felkelők feje megsebesült egy összecsapás során,84 majd alig egy héttel később már azt tudhatták meg az olvasók, hogy a kuruc vezér Temesváron tartózkodik, és súlyos állapotban fekszik a legutóbbi ütközetben kapott sebesülések nyomán. Hamarosan egy brüsszeli közlemény már „sok levél”-re hivatkozva arról szólt, hogy Thököly időközben elhunyt, ám megjegyezte, hogy a hírt még nem erősítették meg.85 A lap következő kiadásában már Bécsből írták ugyanezt, azzal kiegészítve, hogy Thököly halálhírét egy dezertőr vitte el Felső-Magyarországra, ahonnan őket is értesítették.86 Bő egy 79 LG., 1684. február 25., Nr. 1907. Hasonlóan ellentmondó volt az a két hír, amely a kuruc vezérnek a sárospataki parancsnokkal, Saponarával való tárgyalásáról írt. Az egyik szerint a megbeszélések jól haladnak, Thököly őszinte szándéka, hogy az uralkodó pártján kötelezze el magát, míg a másik értesülés szerint az udvar követelései túlzóak, és a rebellisek vezetője a tárgyalásokkal csupán időt akar nyerni. Ennek kapcsán meg is jegyzi a levél írója, hogy a rendelkezésre álló információk alapján nem tudható, mi is történt valójában. LG., 1683. november 26., Nr. 1881. 80 LG., 1684. július 24., Nr. 1950. 81 LG., 1685. május 14., Nr. 2034. 82 LG., 1685. december 31., Nr. 2100. 83 A lap egyébként korábban Apafinak is halálhírét keltette, még 1681-ben, majd azzal javította ki magát, hogy a fejedelem nem halt meg, csak nagyon beteg volt, de már a gyógyulás útjára lépett. LG., 1681. február 21., 24., Nr. 1593; 1594. 84 LG., 1687. február 17., Nr. 2218. Sőt, ugyanezen lapszámban megjelent újabb bécsi közlés ezt még tovább részletezte azzal, hogy a bujdosók vezetőjét a térdén és a combján érte sebesülés. 85 LG., 1687. február 24., Nr. 2220. 86 LG, 1687. február 28., Nr. 2221. Ezen bécsi levél valószínűleg ugyanaz, amelyre a korábbi, brüsszeli híradás hivatkozik, mivel ez is február 20-ai keltezésű.
