Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
kül.42 Június 17-én a kalocsai érsek leveléből ismét kiderül, hogy semmilyen előrehaladás nem történhet a megegyezés felé, amíg az udvar nem adja áldását a jótállásra.43 Az udvar álláspontja szerint ugyanakkor a más államok által nyújtott garancia súlyosan sértené a Habsburg uralkodó szuverenitását. Stepney már Marlborough-hoz küldött memorandumában is (1704. október) megértéssel beszélt a magyarok garanciaigényéről, elismerve, hogy a császári miniszterek veszélyes politikája a törvények fölé akarja emelni az uralkodó tekintélyét, ami újra a mostanihoz hasonló szerencsétlenséghez vezetne.44 1705. május 16-án újra kifejezi aggodalmát a főparancsnoknak, hogy a garancia leküzdhetetlen akadályt fog képezni, mivel az udvar aligha fogja elfogadni, a magyarok pedig nem teszik le a fegyvert biztosíték nélkül.45 Harley-tól Stepney többször utasítást kér, hogy milyen messze mehet el a garancia sürgetését illetően (például 1705. január 28-án, május 23-án, június 10-én),46 június 27-én pedig arra próbálja rávenni a bécsi udvari tanácsot, hogy a garancia kérdésében — az angol királynő és a Staten Generaal késznek lévén azt elvállalni — előrelátó jóváhagyással előzzék meg, hogy a magyarok más (porosz, svéd, lengyel) biztosítékot követeljenek.47 Sunderland június 17-én kelt brit királynői felhatalmazásának mindenesetre az egyetlen lényeges, a tárgyalásokon hasznosítható „aduja” az volt, hogy a lord a kötendő békefeltételek megtartásáért az angol és holland kormány jótállását ígérheti a magyaroknak, és hogy igyekezzen a császárt és minisztereit a garancia elfogadására bírni.48 A külső államok által nyújtott biztosítéktól azonban Stepney erőfeszítései ellenére az udvar mereven elzárkózott, és ez a tárgyalásoknak már a megkezdését is kudarccal fenyegette. Csak Rákóczi július 20-i levele vágja el a gordiuszi csomót, amely közli, hogy a magyar fél a garanciát a továbbiakban nem előfeltételként, hanem a tárgyalásokon megvitatandó kérdésként kezeli.49 Júniusban tehát komoly veszélybe került a békemisszió Bécsben, Hágában is megakadni látszott, és a hollandok türelmetlenségét, valamint a magyarok növekvő aggodalmát ezúttal is Franck tolmácsolja Harley felé június 23-án: EGY „ANGOL” DIPLOMATA A NAGYSZOMBATI TÁRGYALÁSOKON 867 [113r] Nem zavarnám Önt most elfoglaltságában, ha a jó lelkiismeret hallgatnom engedne, és ha nem lenne kötelességem informálni Önt arról, amit egy jó ügy különféle támogatói és patrónusai javasoltak és előadtak nekem. Körbevéve engem faggattak, hogy mi történik, miért került le napirendről a protestantizmus ügye, a magyar ügyet miért kezelik ilyen lagymatagon. S mivel az új császárhoz [I. József] még nem mentek el az új követek a császár és magyarok közötti konfliktus rendezésére, és mivel az ügy 42 Archívum Rákóczianum II/II 92. 43 Archívum Rákóczianum II/II 138. 44 Archívum Rákóczianum II/I 476. 45 Archívum Rákóczianum II/II 87. 46 Archívum Rákóczianum II/II 8., 93., 114. Stepney május 30-án pedig arról panaszkodik Halifaxnek, hogy négy hónapja könyörög utasításért a garancia kérdésében - hiába. Mint írja: „Volt szerencsém olyan messzire vinni az ügyeket, amennyire lehetett; csak garanciára lenne szükségünk semmi másra...” 106. 47 Archívum Rákóczianum II/II 150-151. 48 Archívum Rákóczianum II/II 130. 49 Archívum Rákóczianum II/II 508, 513.
