Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből IV/813

STATILEO JÁNOS DIPLOMÁCIAI KÜLDETÉSEI JÁNOS KIRÁLY IDEJÉBŐL 837

meztette az erdélyi püspököt, mert János király korábban leveleket írattatott, és arra készült, hogy azok tartalmát közvetítőkön keresztül ismerteti a birodalmi gyűlésen.158 János király másik terve arra irányult, hogy hadisegélyt gyűjtsön a francia és az angol királytól. Ezért már 1528. május 16-án nyugat-európai követútra indította az erdélyi püspököt.159 Az igen kockázatos útra Statileot elkísérte a francia király követe, a Német-római Birodalomban körözött személynek minősülő Antonio Rincón.160 János király már korábban is tervezte, hogy Laski után ismét követet indít Franciaországba és Angliába, de akkor jutott végső elhatározására, mikor a másik traui származású híve, Trankvil Andreis,161 Tarnówba érkezett valamikor 1528 tavaszán. A dalmát diplomata Párizsból jött, ahol számos tárgyalást folytatott I. Ferenc király megbízottaival, különösen Montmorency162 marshallal, és kecsegtető ajánlatot kapott egy szerződés kivitelezésére. János király ezért Statileonak határozott, írásos követutasítást adott a szerződés aláírására.163 Statileo két fontos levelet vitt magával Londonba: az egyik a János párti magyar nemesség („Prelati, barones, ac nobiles regni Hungáriáé fidem veri et legitimi Regis, secuti”) április 29-én kelt beszámolója volt, főképp az ország állapotáról.164 A másik levelet maga a király, János írta VIII. Henriknek, és kézjegyével is ellátta azt. Ennek a levélnek a tartalma sokban hasonlított a fentebbihez, felsorolta Ferdinánd jogtalanságait, királlyá választásakor a törökök kiűzésére tett üres ígéreteit,165 és az ezekkel

158 János király azért számított a közvetítők munkájára, mert a Német-római Birodalomba küldött követeit minduntalan feltartóztatták. Zombori István-. V Károly és a magyar trónviszályok (1529-1533). Történelmi Szemle 22. (1980) 619-620.

159 Kurucz Gy.: Érdekek i. m. 262.

160 Angyal Dávid: Erdély politikai érintkezése Angliával. Századok 34. (1900) 314. Bárdossy L. \ A magyar i. m. 75. Barta GA Sztambulba vezető út i. m. 200.

161 Botlik R.: Szapolyai János i. m. 207.

162 Anne de Montmorency (1493-1567) az itáliai háborúk egyik leghíresebb hadvezére volt. 1522-ben „a félelem és gáncs nélküli lovag”, Bayard oldalán bevette Novarát, amiért marshali rangot kapott. Három évvel később, a páviai csatában fogságba esett, de kiváltották. 1529-ben nagy szerepe volt a cambrai-i béke kivitelezésében. 1541-ben kegyvesztett lett, I. Ferenc halála után azonban visszatért az udvarhoz. 1567. november 10-én, a Saint-Denis-i csatában vereséget mért a hugenottákra, de az ütközetben halálos sebet kapott, amibe két nap múlva belehalt. Bedos Brigitte Rezak: Anne de Montmorency, seigneur de la Renaissance. Paris 1990. 420. Francis Decrue De Stoutz: Anne de Montmorency. Grand maitre et connétable de France. A la cour, aux armées et au conseil du Roi Frangois I. Paris 1885. (reprint 2008.) Botlik R.\ VIII. Henrik i. m. 96.

163 Négociations de la France dans le Levant et correspondances, mémoires et actes diplomatiques des ambassadeurs de France á Constantinople, etc. Ed. Ernest Charriére. Paris 1848. (A továbbiakban Négociations.) I. kötet. 161-166. Szalay LAdalékok i. m. 85-86. újabban: Bárdossy LA magyar i. m. 75.

164 B.L. Cotton MSS.: Vespasianus F. I. 67. Latinul közölte Simonyi. L. MHHD. V I. 132-134.

165 „Az 1527-ben trónra lépett Ferdinánd Szülejmánhoz hasonlóan évtizedeken át illúziókat kergetett. Megválasztása előtt az ország egységének helyreállítását és a török kiűzését ígérte híveinek. Noha abból az egyébként logikus felfogásból indult ki, hogy törvényes magyar uralkodóként joga van a szentkoronához tartozó valamennyi területre, sosem rendelkezett az ígéretei beváltásához szükséges eszközökkel.” Fodor Pál: A szultán és az aranyalma. Tanulmányok az oszmán-török történelemről. Bp. 2001. 396. Utóbb bebizonyosodott, hogy az ország szabadságának tiszteletben tartása is csak választási frázis volt Ferdinánd részéről. Az országgyűlésen a rendek többszöri felszólításuk ellenére (1536., 1546., 1547., 1550) sem tudták elérni, hogy a király Magyarországon lakjon. Az 1548. évi XXII., az 1552. évi XXX. és az 1553. évi XIX. törvénycikkekben figyelmeztették