Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből IV/813
828 BOTLIK RICHARD világi főméltóságok közül többen álltak és állnak106 az egykori vajda pártján, mint Ferdinándén. Fontos ezt kihangsúlyozni, mert új kutatások eredményeire hivatkozva újabban számos tudományos munkában ennek ellenkezője olvasható: „...korántsem tartható az a korábbi nézet, miszerint Szapolyai Jánost az ország, míg Ferdinánd osztrák főherceget egy-két, a nádor mellett lézengő alak választotta királlyá.”107 Az idézett tanulmány szerint ecsedi Báthory István nádor mellett ecsedi Báthory György lovászmester, Tahy János vránai perjel (homo nouus), Thurzó Elek tárnokmester (homo novus), Vingárti Horváth Gáspár asztalnokmester (fő étekfogómester, homo novus), Bornemissza János budai várnagy és pozsonyi főispán volt jelen Ferdinánd királyválasztó országgyűlésén, Batthyány Ferenc horvát-szlavón-dalmát bán pedig támogatta Ferdinándot, de már nem érhetett Pozsonyba;108 e legalább hat világi főméltósággal szemben a Szapolyait királlyá választó országgyűlésen az erdélyi vajda, Dóczy János kincstartó (homo novus), Móré László asztalnokmester (homo novus) és Perényi Péter temesi ispán, összesen tehát négy főméltóság volt jelen.109 A tisztánlátás érdekében szükséges felidézni, hogy Batthyány Ferenc egyik királyválasztáson sem vett részt,110 Tahy János pozsonyi tartózkodása ellen szól az 1527. évi I. törvénycikk, mely egyértelműen megfogalmazta, hogy a perjel még nem tért Ferdinánd hűségére,111 Bornemissza János pedig valószínűleg 1526 októberében meghalt, post mortem nem lehetett ott Ferdinánd királlyá választásán.112 106 Az olmützi tárgyalás előtt, 1527 tavaszán lezajlott János párti budai országgyűlésen a főrendek (prelati et barones) nagy számban jelentek meg. 107 C. Tóth N.: Ecsedi Bátori i. m. 174. vő. még Pálffy G.: A Magyar Királyság i. m. 56. és Kasza P: Brodarics i. m. 10-11. Sajnos valóban sok olyan írás létezik, amely méltatlanul gyülevész csoportnak, lézengő alakoknak nevezi a Pozsonyban tartózkodókat. Az efféle ideológiai megbélyegzés, látva a pozsonyi csoport rangját, történetietlen. 108 q Tóth N.: Ecsedi Bátori i. m. 173. 109 Uo. 174. Barta szerint „Istvánffy nagyvonalú Habsburg-pártiságban sok kiváló nevet is Pozsonyba vezet, s ebben Fraknói és Ortvay hisz neki.” Barta Gábor: A Sztambulba vezető út (1526- 1528). Bp. 1983. 218. 110 Szerémi szerint a bán ott volt Szapolyai királlyá választásán. Szerémi GyMagyarország romlásáról i. m. 132. Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest 1846. 51. Hóman B.-Szekfű Gy.: Magyar történet i. m. III. kötet 15. Barta Gábor Szalay kutatásaira hivatkozva cáfolta Batthyány jelenlétét. Barta Gábor: Illúziók esztendeje: Megjegyzések a Mohács utáni kettős királyválasztás történetéhez. Történelmi Szemle 20. (1977) 10. Botlik R. : „De Vidua Christiana” i. m. 46. 111 „Mindenekelőtt végeztük: hogy bizonyos nemesek, akik a vajda pártján állanak és vele az erdélyi részekben tartózkodnak, 1. § úgyszintén Simon zágrábi püspök, Alsólindvai Bánffy János, valamint Bolondoki Bánffy Antal, Tahy János és Homonnai Ferencz, az egyedüliek, akik mindkét renden levő urak sorából a királyi felségnek tartozó hűség fogadása végett eddigelé a királyi felség [értsd: Ferdinánd — B. R.] elébe menni vonakodtak...” CJH. http://www.l000ev.hu/index.php?a= 3¶m=1492 (2012. január 12.) Magyar Országgyűlési Emlékek történeti bevezetésekkel. Vol. I-XII. Szerk.: Fraknói Vilmos-Károlyi Árpád. Monumenta Hungáriáé Historica III. osztály. I. kötet. Bp. 1874. (A továbbiakban MOE.) 154. Tahy 1526 októberében-novemberében tárgyalt Ferdinánddal, de nem egyeztek meg. Barta G.: Illúziók i. m. 25. Tahy azonban a nádor számadáskönyvében sem szerepelt. Vö. C. Tóth N: Ecsedi Bátori i. m. 176-194. Tahy Csurgóról írta Báthory István nádornak, hogy nem tud elmenni a pozsonyi királyválasztásra. Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvátszlavón kettős „királyválasztás” története. Századok 142. (2008) 1125-1126. 112 Bornemissza János együtt menekült Habsburg Máriával Pozsonyba, ahol viszont a vár kapuit váratlanul bezárta a királyné előtt. Novemberben atrocitásra került sor: az udvar landsknechtjei nem
