Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Izsák Lajos: Az első „Népfrontos" választás Magyarországon 1949-ben I/63
80 IZSÁK LAJOS ta-trockista ellenség benyomult Pártunkba, még a Központi Vezetőségünkbe is." A jelenlévők még nem tudhatták, hogy aznap tartóztatták le Rajk Lászlót és néhány társát. Rákosi annyit mondott: „Az ellenségnek ezt a benyomulását megfelelő felderítés után az utolsó napokban lelepleztük, és most felgöngyölítjük. Eredményről mihelyt a kép minden részletében kialakult, természetesen a Központi Vezetőségnek be fogunk számolni. Addig is azonban haladéktalanul fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Minden vonalon erősíteni kell a pártfegyelmet." A választások utáni időszak közvetlen feladatai közé sorolta az új alkotmány megalkotását, az Elnöki Tanács létrehozását és az állam és egyház viszonyának rendezését, mégpedig oly módon, hogy „szigorúan el kell választani az államot az egyháztól". ígéretet tett arra is, hogy a választások után „tovább visszük a nemzeti demokratikus erők összefogását a Magyar Függetlenségi Népfronton belül". Hozzászólások után végül így összegezte véleményét, illetve álláspontját: „Egyes vereségek és hibák után nagyban és egészében beletanultunk a vezetésbe ... És ha nem veszítjük el a sikerektől a fejünket, ha tántoríthatatlanul kitartunk a Szovjetunió, a béke, a nemzetközi proletár szolidaritás frontján, akkor nyugodtan és egyre gyorsuló ütemben haladhatunk a végső győzelem felé." Az első „népfrontos" választás után szinte egyik napról a másikra megszűnt a népfrontbizottságok működése, s ezzel együtt a volt koalíciós és liberális ellenzéki pártok már egyébként is formális tevékenysége, annak ellenére, hogy nem született sem törvény, sem rendelet e pártok megszűntetéséről. Az MDP így ténylegesen is egyeduralkodóvá, valójában állampárttá vált. A választások után megalakult parlament „négy évig maradt együtt, tartalma pontosan egybeesett azokkal az évekkel — írta emlékiratában Rákosi Mátyás — amelyeket az 1956 utáni történetírás és köztudat a személyi kultusz korának nevez."55 THE FIRST „POPULAR FRONT" ELECTION IN HUNGARY IN 1949 by Lajos Izsák (Summary) After dramatic changes had taken place in both the international and the domestic political situation in the autumn of 1947, Mátyás Rákosi raised early in the next year the issue of transforming the coalition and of establishing a new Front of Independence. The reorganisation of the coalition on a wide popular basis was supported by the leaders of the National Peasants' Party and of the Independent Smallholders' Party, as well as by representatives of the bourgeois oppositional parties. In June 1948, afte • the „union" of the two workers' parties, the leaders of the Hungarian Workers' Party already aimed at suppressing the multi-party system altogether. The reestablished Front of Independence was destined to be the cemetery of old parties. In the autumn of 1948 the transformation of the Front into the „only, indivisible mass association" was an indication that the „liquidation of allies" - to use an expression of Rákosi - and the exclusion of bourgeois oppositional parties from the political life entered a new, more intensive phase. The intimidation of Roman Catholic believers and their leaders was served by the pre-determined trial of cardinal Mindszenty in February 1949. Consequently, local committees of the Popular Front were set up in all localities, the presidents and secretaries of which were all members of the Workers' Party. The common list at the election was that of the Popular 55 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések i. m.: 741.
