Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből IV/813
816 BOTLIK RICHÁRD 1526-ban, a mohácsi csatára készülődő magyar sereggel, a király kíséretében vonult Statileo prépost Eszék felé. Dunapentelénél érte utol a fősereget az erdélyi vajda üzenetével Basy György,25 aki igyekezett cáfolni a sereg Szapolyai-ellenes hangulatát, mondván, hogy a vajda cserben akarja hagyni II. Lajost. Szapolyai János küldötte rámutatott arra, hogy az 1514-es parasztháborút követően az országgyűlés úgy határozott, hogy az erdélyi vajdának az első számú kötelessége, hogy Erdélyt védje. Jelen esetben a török fenyegetés miatt lezárta Erdély hágóit, de Szülejmán (1520-1566) nem Erdély ellen, hanem Magyarország felé vonult tovább seregével. Szapolyai János ezért instrukciókra várt II. Lajostól, hogy mi tévő legyen, mert korábban ellentétes értelmű parancsokat kapott az uralkodótól. II. Lajos mindenben egyetértett a vajdával, és utasította, hogy immár ne Erdély védelmére, hanem a magyar fősereghez való csatlakozására koncentráljon. „Hogy a dolog simábban és gyorsabban végbemenjen, Basy Györggyel együtt küldik Statilius Jánost, az éles és fürge elméjű, nem csekély tudományú férfit” Szapolyaihoz, írta Brodarics István visszaemlékezésében.26 Statileo János tehát ezen oknál fogva nem vett részt a mohácsi ütközetben. Statileo János a mohácsi csatát követően az erdélyi vajda mellett maradt, csaknem minden kiemelkedő fontosságú tanácskozáson részt vett, és a hajdani királyi udvar mintegy jogutódjaként27 Szapolyai János legbensőbb híveinek táborát gyarapította, s János király halálát követően sem pártolt Ferdinándhoz, mert bízott Erdély jövőjében, létjogosultságában. Statileo János, János király második lengyelországi küldöttségének vezetője A budai prépost ott volt a tokaji részországgyűlésen (október 14.), Szapolyai királlyá választásakor és koronázásakor (november 10-11.). Érdekes tény, hogy a mohácsi csata és a tokaji részországgyűlés közt eltelt időszakban a pozsonyi udvar ugyanúgy számított Statileo János munkájára, mint korábban, jóllehet Brodarics István kancellár már bizonyosan informálhatta a nádort és Habsburg Máriát a királyi titkár pártváltásáról. Mindezek ellenére az özvegy királyné a Magyarországot elhagyni készülő Burgio nuncius mellé Statileot kívánta Rómába küldeni, hogy a követ az osztrák főherceg számára segítséget kérjen VII. Kelemen pápától. A királyi titkár viszont nem kívánt részt vállalni a pozsonyi udvar ügyeinek intézésében.28 25 Kubinyi András-. A Szapolyaiak és familiárisaik (szervitoraik). In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori Erdélyről: a Szapolyaiak a magyar történelemben című, 2002. november 22-i és az Erdély története a 15-17. században című, 2001. november 30-i Miskolcon rendezett konferenciák előadásai. Szerk.: Bessenyei József. (A továbbiakban TaSz.) Studia Miskolcinensia 5. Miskolc 2004. 182. 26 Brodericus 36., 42. ME. 25. 27 Pálffy Géza: A magyar nemesség I. Ferdinánd bécsi udvarában. Történelmi Szemle 45. (2003) 46. „János király kormánygépezete tehát — úgy szerkezetét és személyzetét, mind működését tekintve — összességében egyenes, de egyszerűsített folytatása volt a Jagelló-korinak.” Pálffy Géza: Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei. In: Brodarics-emlékkönyv. írták, a kötet dokumentumait válogatták és a tájékoztató irodalomjegyzéket összeállították: Kasza Péter és Pálffy Géza. Bp. 2011. (A továbbiakban Be.) 22-23. 28 Fraknói Vilmos: János király és a római Szent-szék. Századok 36. (1902) 698.