Századok – 2013
KRÓNIKA - Bödők Gergely: Emlék, emlékirat, történelem. Beszámoló a Kolozsvárott megrendezett VII. Hungarológiai Kongresszusról III/805
810 KRÓNIKA Pastor meggyőző erővel bizonyította be, hogy Király Béla visszaemlékezéseiben életének sorsdöntő időszakait tudatosan más- és másként mutatta be. Magyarország utolsó hercegprímásának, Mindszenty Józsefnek (1892-1975) az emlékiratáról Balogh Margit tartott előadást. A volt veszprémi püspök hosszú plébánosi és egyházszervezői tevékenységével, majd a nyilasok elleni nyilatkozataival tett szert először országos ismertségre. Az 1948-ban letartóztatott Mindszenty 1956-ban néhány napra kiszabadult, majd a szovjet intervenciót követően az USA budapesti nagykövetségén talált sok éves menedék után száműzetésbe vonult. Személyét és szerepét közismerten nagy viták övezték. Mára ezek jelentősen elcsendesedtek, ám nyugvópontra aligha érkeztek. Az első ízben 1974-ben, Frankfurtban megjelent (azóta számos más kiadást megélt) emlékirat körültekintő elemzésével idézte fel Balogh Margit a korszakot, az Apostoli Szentszék, az Amerikai Egyesült Államok és a korabeli Magyarország viszonyát. Maruzsa Zoltán a nyugatnémet kancellár, Konrad Adenauer (1876-1967) négy kötetben kiadott emlékiratának magyar vonatkozásaira összpontosított. A referens megállapította, hogy a volt kancellár nem rendelkezett egyértelműen kedvező vagy kedvezőtlen véleménnyel Magyarországról: alapvetően semleges hozzáállásról van szó, amely nem tér el a többi szovjetizált, csatlós országról kialakított véleményétől. Ez az alapvetően semleges kép azonban megváltozik, amikor az emlékiratokban az 1956-os forradalomról esik szó: ennek megítélése egyértelműen pozitív, az ezzel kapcsolatos véleménye pedig a magyar nemzet megítélésére is átsugárzik. Novák Csaba Zoltán Silviu Brucan (1916-2006) emlékiratát és politikai pályafutását világította meg. Brucan életében nagyon sok pozíciót betöltött: kommunista funkcionárius, lapszerkesztő, amerikai majd ENSZ-nagykövet, egyetemi tanár és a televízió vezetője is volt. Brucan aktívan részt vett a romániai rendszerváltásban, azután pedig politikai elemzőként dolgozott. Az Eltékozolt nemzedék címmel 1992-ben románul megjelent emlékirata alapvetően szelektált a korábbi politikai-ideológiai tevékenységének bemutatásakor, aszerint, hogy az új rendszerben mit tartott Brucan vállalhatónak, és mit nem. Horváth Jenő előadásának egyik érdekessége az volt, hogy ma is élő személy, Piero Fassino (1949-) olasz baloldali politikus memoárját taglalta. A torinói politikus Szenvedéllyel címet viselő munkája az egyéni életút és a családi tradíciók bemutatása mellett az olasz baloldal történetének a múlt század utolsó harmadától történő elemzésére is vállalkozott. Az előadás érthetően súlyt helyezett az emlékirat néhány érdekes, magyar vonatkozására is. Vélhetőleg az elmondottak is meggyőzően mutatják, hogy az emlékiratok kimeríthetetlenül gazdag világából a panel igazán sokoldalú és sokszínű képet varázsolt. Sikerült egymástól nyelvben, nyelvezetben és világlátásban radikálisan eltérő memoárokat bemutatni. A „szelektív” emlékezet kódjainak felkutatásával ugyanakkor olyan, az emlékiratok „természetében” közös és időtlen összetevők is megmutatkoztak, amelyek kisebb-nagyobb mértékben, de elválaszthatatlanul összefonódnak a szövegekkel. Elég, ha csak a megélt múlttal, mint vélt helyzeti előnnyel való visszaélés, az utólagos éleslátás és az időnként „kihagyó” memória klasszikus eszközeire gondolunk. A vonaton zötyögve, ezen
