Századok – 2013
KRÓNIKA - Bödők Gergely: Emlék, emlékirat, történelem. Beszámoló a Kolozsvárott megrendezett VII. Hungarológiai Kongresszusról III/805
KRÓNIKA 807 kor az olvasó szemszögéből még inkább előnyre tehet szert a precíz, ugyanakkor sokszor a szakzsargon szikár kifejezéseivel operáló történésszel szemben. Emlékiratok mindig lesznek, hiszen mindenkinek joga van az emlékezésre és gondolatai közlésére. Az a helyes történetírói beállítódás, ha a remélhetőleg tehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező historikus nem fölényesen, nem a szakzsargon kelléktárával zsonglőrködve, hanem alázattal, lankadatlan szorgalommal hívja fel az Olvasó figyelmét a társtudományok által megalapozottan kialakított tudásra, mely szerint a szemtanúk vallomását számtalanszor messze nem szabad készpénznek venni. Mert azt sok-sok tényező torzíthatja/torzítja. Az is elsőrendű szempont, hogy ne csak hitelesen, de jó íráskészséggel, közérthetően mutassa be a történész a témáját. S közben a történész szakma önbecsülésén is van mit javítani; „egészséges” körülmények közepette megengedhetetlen lenne a nem ritkán tapasztalható durva hangnem, amelynek következtében homályba vész az, hogy valójában az igazi választóvonal valójában nem az egymást utáló történészek, hanem a történész és az áltörténész, a szakember és a dilettáns között húzódik. Jeszenszky Géza előadása a Magyarországon különösképpen ismert brit újságíróról, Henry Wickham Steedről (1871-1956) szólt, aki a londoni Times berlini, római, majd bécsi tudósítójaként a magyarországi eseményeknek afféle szakavatott referense volt. A roppant olvasmányosan megírt és jól felépített előadás Steed színeváltozásáról és megváltozott véleményéről szólt, azaz a Monarchiának arról az elveszett presztízséről, aminek a szerző korábban külön kötetet is szentelt. Amíg ugyanis a századforduló időszakában Steed elismeréssel szólt a budapesti szellemi viszonyokról, a gazdasági és társadalmi változásokról, valamint a többszörös miniszterelnökről, Tisza Istvánról, - az 1904- 1905-ös magyarországi politikai válság nyomán gyökeresen megváltoztatta véleményét. Az egymással élesen szembenálló politikai tömbök létrejöttét követően Steed a Monarchia, és benne a történeti magyar állam nemzetiségellenes és intoleráns politikájának kérlelhetetlen kritikusa lett. Az 1924-ben napvilágot látott kétkötetes emlékirat Steed magabiztos, kételyektől mentes véleményét mutatja be a Monarchia viszonyairól. Mindeközben Jeszenszky a Monarchia másik ismert brit publicista ellenfelének, Seton-Watsonnak a Monarchia felbomlasztása érdekében Steeddel párhuzamosan folytatott propaganda-tevékenységét is jól dokumentálta. Borsi Kálmán Béla I. G. Dúca (1879-1933) román belügyminiszternek és miniszterelnöknek a memoárját mutatta be. Borsi szerint Dúca a huszadik század első felének román történelmében alapvető szerepet töltött be. Politikussá válása 1918 és 1920 között következett be, amikor is a létrejött Nagy-Románia eltérő gazdasági fejlettségű, különböző társadalmi szerkezetű és heterogén mentalitású térségeinek integrálásában vállalt kulcsszerepet, előbb közmunkaügyi, majd kultusz- és gazdasági miniszterként. Az 1933-ban már miniszterelnöki pozíciót betöltő Dúca ellen, tiltakozásul a vasgárda feloszlatása miatt, halálos merényletet követtek el. Egy másik ismert huszadik századi román miniszterelnök, Alexandru Vaida-Voevod (1872-1950) pályáját és visszaemlékezését L. Balogh Béni ismertette. Vaida — több más nemzetiségi politikushoz hasonlóan — előbb a Monarchia föderalizálásának híve volt, majd Erdély Romániához való csatolásának vált a zászlóvivőjévé. 1919-1920-ban néhány hónapig miniszterelnök, közben
