Századok – 2013
MŰHELY - Soós László: Hatásköri vita a rendőrség és a katonaság között (1903 október 6.) III/783
790 SOÓS LÁSZLÓ állomásparancsnok beavatkozásra készen, nagy figyelemmel kísérte a Rákócziünnepség lefolyását. A honvédelmi miniszter részére készített jelentésében kiemelte: „ ...számos küldöttség érkezett Szegedre. A polgármesteri hivatal a lakosságot falragaszok útján a házak föllobogózására és kivilágítására szólította föl. A városi hatóság maga is előkészületeket tett a terek és a városháza kivilágítására.”31 A tisztikar nem csak a kivilágításra vonatkozó kérelmet hagyta figyelmen kívül, hanem a plébániahivatalnak az ünnepi istentiszteletre szóló meghívását is visszautasította. A fenti intézkedésből szinte törvényszerűen következett, hogy „estefelé nagy néptömegek gyülekeztek a belső város terén. Esteli 6 óra 30 perc felé suhancokból és utcagyerekekből álló nagyobb csoportok különböző utcákba, és pedig egyszerre, szétszéledtek és ki nem világított tiszti lakások egynéhányainak ablakait kődobálással bezúzták.” Amint az várható volt „24-éről 25-ére éjjel három személy polgári ruházatban a Kossuth-szoborra egy koszorút tett a következő felirattal: Kelj fel, hazánk bölcsessége, lásd, miként dicsőítik szent emlékedet a magyar katonák.” A rendőrfőkapitány a koszorút rendőreivel elvitette, és felkérte az állomásparancsnokot, hogy tartson csapatokat készenlétben, de a katonaság beavatkozására nem került sor. A megemlékezés másnapján a tábornok az alábbi következtetésre jutott: „Mivel a tegnapi ünnepély komolyabb rendzavarás nélkül folyt le, úgy arra lehet következtetni, hogy — ha előre nem látott események az itteni sajtó által a szokásos mértékben agitációra nem lesznek kizsákmányolva — figyelemreméltó zavargások ez idő szerint nem várhatók. Ebből kifolyólag a 7. Hadtestparancsnokságnál a Cs. és Kir. 3. Huszárezred két iderendelt volt századjának bevonulását hoztam javaslatba, mire a hadtestparancsnokság a századok bevonulását folyó hó 27-ére rendelte el.”32 Ezen a napon, október 27-én délelőtt halt bele — az október 6-án, a 46. gyalogezred katonája által okozott — sérüléseibe Krausz János péksegéd. Az ellenállás kifulladását jelzi, hogy a másnap megtartott temetésén, Csalány tábornok jelentése szerint „semmiféle tüntetés nem fordult elő.”33 A Szegedi Főügyészségnek a vizsgálat lezárására vonatkozó jelentését Plósz Sándor igazságügy-miniszter 1904. január 14-én küldte át a Belügyminisztériumba. A Főügyészség megállapítása szerint: „Szegeden 1903. évi október hó 6-án a Kossuth-szobor megkoszorúzása ügyében a nyomozás befejeztetett, és kétségtelenül megállapíttatott, hogy a koszorút a Szegeden állomásozó cs. és kir. 14. utász zászlóalj két tényleges szolgálatban álló katonája rendelte meg Horváth Károly szegedi kertésznél, és ennek két inasa által helyeztetett a szoborra.34 A szegedi kir. ügyész ezen kiderített adatok alapján a nyomozást megszüntette, és a vonatkozó iratokat a cs. és kir. 14. számú utász zászlóalj parancs31 MÓL K149-1904^Ltétel.-929. sz. Csalány Géza tábornok szegedi állomásparancsnok jelentése Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter részére. 1903. okt. 26. 32 MOL K149-1904-4.tétel.-929. sz. Csalány Géza tábornok szegedi állomásparancsnok jelentése Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter részére. 1903. okt. 26. 33 MÓL K149-1904-4.tétel.-984. sz. Csalány Géza tábornok szegedi állomásparancsnok jelentése Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter részére. 1903. okt. 29. 34 Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged, 1993. „A szobrot megkoszorúzó két baka egy-egy évi várfogságot kapott.”
