Századok – 2013
MŰHELY - Zsoldos Ildikó: A két Vécsey III/747
A KÉT VECSEY 779 arisztokrácia jelentős mértékű társadalmi státuszvesztése, amit Vécsey Eszter 1923-ban így fogalmazott meg: „a tekintély, a felsőbbség elismerése háttérbe szorult”146. Az ezzel való szembesülés depresszív hangulatot, megkeseredést okozott László báró életében. Az „állandó utazgatások korszaka” lejárt, a testvérek közötti fizikai távolság megnőtt. Mária, Miklós, Magda és Aurél Magyarországon lakott. László és Eszter Sárközön maradt, mely település már Romániához tartozott. Paulináék állandó lakhelye Nagymihály volt, de ők viszonylag sokat tartózkodtak Budapesten is. Az utazási lehetőségeket a vámprocedúrán és a magas utazási költségeken kívül korlátozta az útlevélkiadás gyakorlata is. Sokszor hetekig vártak rá, s olyan is előfordult, hogy a kérelmezett egy év helyett csak három hónapra érvényesítették. A posta lassan járt, időnként öt napot vett igénybe a célba érés, de levéleltűnésről is olvashatunk a családi korrespondenciában. Az is sokkoló élményt nyújthatott, hogy a postabélyegzőn és a borítékon Sárköz helyett Livada, Nagymihály helyett Mihalovce, Nagykároly helyett Cáréi, Szatmárnémeti helyett Satu Maré szerepelt. A háború utáni amúgy is nehéz gazdasági helyzetben a vagyonadó, a hadinyereség-adó, valamint az új adónemként jelentkező vagyondézsma levonása tovább terhelte a családot. Ehhez járultak még időnként olyan, a magyar hatóságoktól elszenvedett politikai motivációjú akadályozások, mint a kiviteli engedély megtagadása bikák szállítására a csegöldi uradalomból Szennára. A sárközi uradalomban 1922 végére lezajlottak az első tárgyalások a földbirtokreformmal kapcsolatosan. „Csináljuk a fóldreform-effektuálást. Rengeteg hanyagság, rendetlenség, zsarolás közepette. Ezt itt, az erkölcstelenség ezen pocsolyájában már megszokhattam volna, - ott a baj, hogy nem tudom megszokni!” - írta László Eszternek áprilisban.147 Pillanatnyi célként a birtokcsonkítás prolongálását tűzte ki. 1923 decemberéig sikerült az elhúzás. Jelentős területeket veszített el Vécsey báró, ami azzal a következménnyel is járt, hogy a tisztek és cselédek egy részét el kellett bocsátani, mert a megmaradt birtok képtelen volt az eddigi alkalmazotti gárda eltartására. A szennai uradalomban 1923. január elején tartott szemlét két földhivatali megbízott. Görgey Gábor intéző jelentései arról tanúskodnak, hogy ő is próbálta húzni-halasztani a kivitelezést hízott sertéssel és „mással is”. Beszámolt arról is, hogy Sztáray Sándor gróf a szintén Csehszlovákiához csatolt nagymihályi uradalmat az Agraria Banca-nak történő névleges bérbeadással igyekezett megmenti a parcellázástól,148 illetve egy kis haladékot nyerni. Görgeytől azt is megtudhatjuk, hogy 1922 karácsonyának másodnapján fölgyújtották Sztáray malmát. A gróf a zsidó konkurenciára gyanakodott. A szennai intéző több levélében is erősen szorgalmazta, hogy László báró a minél kisebb földvesztés érdekében fogadjon egy „minden hájjal megkent” ügyvédet, leginkább dr. Holló Zoltánt, aki Sztárayék ügyeit is intézte. A báró nagy valószínűséggel inkább egy dr. Shultéty nevűhöz ragaszkodott, de Görgey a következő érveket hozta fel el146 ANDJC 452 Nr. inv. 190/1. 1923. dec. 11. Vécsey Eszter Vécsey József Aurélhoz 147 ANDJC 452 Nr. inv. 190/1. Sárköz, 1923. ápr. 30. Vécsey László Vécsey Eszterhez 148 A gazdatiszt szerint a valóságban a birtok majoronként más bérlőknek lett bérbe adva. ANDJC 452 Nr. inv. 194/1. Ungszenna, 1923. jan. 7. Görgey Gábor Vécsey Lászlóhoz
