Századok – 2013
MŰHELY - Zsoldos Ildikó: A két Vécsey III/747
756 ZSOLDOS ILDIKÓ Lajoshoz. Szeptember 5-én a vármegye közönségének nagy része jegyzőkönyvbe akarta vetetni Kossuth Lajos hazahívását. A határozat ellen Vécsey főispán óvást emelt és lemondva a közgyűlés elnökségéről elhagyta az üléstermet. Az óvást a közgyűlés nem fogadta el, viszont küldöttséget menesztett a sértett főispán után, amely közölte a báróval, hogy visszavárják a tanácskozásra. Vécsey hajthatatlan maradt, így a közgyűlés levélben hívta meg újra az ülésre. A főispán benyújtotta lemondását. A kormányhoz a vármegyei közgyűlés azzal a kéréssel fordult, hogy ne fogadja el a leköszönést. Vécsey levelet intézett a vármegye közönségéhez, mely az 1867. szeptember 12-i ülésen került felolvasásra: „... a kormány a tudvalevő aggályait ébresztő a megye eljárása folytán törvényes hatalmával is fellépni akarva kéri, hogy tegyen oly intézkedéseket a megye, melyek által a sajnálatos következményeknek eleje vetessék. Ennek folytán a félreértés megszüntetése végett, hogy a folyó hó 4-én Kossuthhoz küldendő levél egyedül a tisztelet kifejezésére vonatkozó része megtartandó legyen.”42 A kérés formájában megfogalmazott fenyegetés figyelmeztetett arra, hogy könnyen válhat Szabolcs felfüggesztett önkormányzatú törvényhatósággá. A közgyűlés tagjai a behódolás mellett döntöttek, így a szeptember 13-i ülést már Vécsey nyitotta meg azzal a bejelentéssel, hogy a helyzet rendeződése miatt a kormány a főispán felmentési kérelmét visszautasította. Vécsey szabolcsi főispánként az 1869-es kampányban nagy erőfeszítéseket tett a Deák Párt érdekében. Feleségének írott leveleiben beszámolt a heves és durva politikai csatározásokról, a már az összeírások során is jelentkező visszaélések sokaságáról, a napirenden lévő verekedésekről, súlyos sérüléseket szenvedett egyénekről és halálos áldozatokról. „A választási mozgalmak képesek volnának az emberrel megutáltatni a szabadságot és az emberiséget magát is, annyi aljasságot tapasztal az ember ilyenkor. A visszaélések számtalanok és a bevert fejek is igen szaporodnak. Tegnapelőtt ismét 2-t öltek a bátori járásban43. Eddig tehát összesen 5 halott van”44 - tájékoztatta hitvesét március 11-én, a választások előtt egy héttel. Az indulatok leginkább a már említett nyírbátori és a kisvárdai kerületben szabadultak el. Utóbbihoz tartozó Eszeny községben a Balközép és a Deák Párt hívei között véres összekoccanásra került sor március 7-én. A kormánypárti községi bíró házánál és a református lelkész paplakánál is dulakodás történt. A papok a kor szokásainak megfelelően Szabolcsban is bekapcsolódtak a választási küzdelembe. Az eszenyi református templomtoronyban is ott lobogott a Pilisy Lajos ellenzéki jelöltet éltető zászló, és a szószéken elhangzott prédikációk is próbálták terelni a híveket a „helyes” politikai irányba. A panaszos kérvények, a vizsgálati jegyzőkönyvek, a szolgabírói, főszolgabírói, alispáni jelentések arról tanúskodnak, hogy kormánypárt és ellenzék politikai erkölcse azonos skálán mozgott, mindegyiket „a (jó) cél szentesíti az eszközt” elv vezé-42 Czövek I.: Az önkényuralom i. m. 317. 43 Szabolcs vármegye a dualizmus első képviselő-választásának idején hat választókerületet foglalt magában: a kisvárdait, a nagykállóit, a nádudvarit, a nyírbátorit, a nyírbogdányit és a tiszalökit, valamint hozzá tartozott az önálló képviselőküldési joggal felruházott Nyíregyháza is. (A nádudvari kerületet az 1876-os közigazgatási reformhoz igazodva Hajdú vármegyéhez csatolták.) 44 ANDJC 452 Nr. inv. 154/1. Nagykálló, 1869. márc. 11. Vécsey József Dessewffy Blankához
